Vidámpark!!!! :D

Üdv ismét! :)

Csak hogy el ne felejtsem, nem írok külön bejegyzést arról, hogy az őszi szünetben elmentünk anyuval megnézni a Rebecca című musicalt. Órákat tudnék róla beszélni, nagyon tetszett, és külön nagyon örültem neki, hogy megint láthattam Szabó P. Szilvesztert és Janza Katát. *-* A darab után a művészbejárónál ismét megvártuk Szabó P. Szilvesztert, és egy újabb képpel és aláírással gazdagodtam. Nagyon vicces volt, amikor meglátta, hogy 5000 Ft volt a jegy, teljesen kiakadt, és megkérdezte megérte-e. XD Ezzel még jobban belopta magát a szívembe. 

Háááááááááááá.

De térjünk vissza a bejegyzés témájához. Megkésve bár, de törve nem, elhatároztuk Valennal és Katával, hogy November 4-én mi bizony elmegyünk a vidámparkba. Mondhatnánk úgy is, hogy elbúcsúztatjuk a vidámparkot, mivel ez volt az utolsó napja. :( Valennal kisebb késéssel értünk oda, körülbelül 10 perces gondolkodás után megvettük két ott álldogáló sráctól a kuponunkat, amit beválthattunk jegyre, és elvileg így olcsóbb volt. Sajnos a hullámvasút nem üzemelt, de azon kívül és a fizetős játékokon (Dodgem, Autóversenyzés)kívül minden mást kipróbáltunk. Kata olyan aranyos volt, félt a Szellemvasúton, pedig szerintem semmi ijesztő nem volt benne... De tényleg... Persze azért eltúlozta a dolgokat (mint például mikor kikiabált az oszlopcsarnokos résznél, hogy "Segítség!!! Meg fogok halni!!!" xD).

Idővel azt is megbeszéltük, hogy eljutottunk addig az állapotig, amikor már alig érezzük hogy rosszul vagyunk, mert állandósult helyzetté vált. Hát igen. Kata nem is ült már fel velünk a végén a Tirex-re sem, és a Crazy dance-re sem még egyszer, de mi Valennal kitartottunk. Itt meg is jegyezném, hogy Valen nagyon ügyes volt, és tériszonyát legyőzve kibírta a napot. (Olyan jó, hogy nekem nincsenek ilyen problémáim. Én már az Ikarusz alatt is végig fényképeztem, amíg ők túléltek... ^^")

Találkoztunk még egy fiúval, aki valami oknál fogva követni kezdett minket. Ez abból tűnt fel, hogy mindenre felült, amire mi is, és mikor a mosdóba mentünk, megvárta míg végzünk és jött utánunk. Kicsit ijesztő volt. Főleg hogy utána odajött hozzám, hogy : "Szia drága.". Még jó, hogy Katáék pont ekkor döntöttek úgy, hogy kiveszik a cuccuk a csomagmegőrzőből, így gyorsan el tudtam menekülni, és hála az égnek többet nem is láttuk az illetőt. 

A záráshoz közeledve merészkedtünk csak fel a Tirex-re is, mert Kata előtte jól beijesztett, hogy az mennyire durva, és ő arra biztosan nem ül fel. Hát nem volt olyan durva... Csak kicsit fájt, hogy végig balra dőltünk. 

Ezután búcsúzóul még egyszer felültünk a körhintára, mert az elsőnél való égessük le magunkat azzal, hogy mint a gyerekek vágtázunk az előre-hátra mozgó lovakon nem volt elég. Ugye Valen? 

Mikor kiértünk a kapun, két "férfi" megszólított minket, hogy a Metropoltól jöttek, és meg szeretnék kérdezni, hogy mit gondolunk arról, hogy bezár a vidámpark, mivel fejlesztenénk stb... Hát Kata szépen nyilatkozott helyettünk is. Végül egy képet is csináltak rólunk, és a másnapi Metropolban meg is jelent a rólunk készült fotó, mely alatt az a felirat látható: "Az utolsó látogatók". 

No foto, please.

Valen és Kata. ^-^

A Polip. :P

Kata és a "segítség a szemembe süt a nap" feje. :D

Óriáskerék

Kataaaa

Tréning hét

Sziasztok! ^-^

Elnézést, hogy egy egész hosszú időre eltűntem. Próbálom majd bepótolni, amit kihagytam. ^^" 

Az őszi szünet előtti héten Október 24-től 27-ig tartott az egyetemen az úgynevezett Tréning hét. Tréning hét minden félévben van. Ilyenkor a diákoknak 3 különböző típusú (lelki, egészségi, gyakorlati) kurzus közül két különbözőt kell felvenniük a Neptunon keresztül. Mint eddig, most is próbáltam egy napra felvenni mindkét kurzusom, hogy ne kelljen többször felmennem Budapestre, ami sikerült is. Így az őszi szünetemet meghosszabbítottam egy nap híján még egy héttel. 

Pénteken először a Haiku költészettel foglalkozó órára mentünk. Itt először elmondták mi is az a haiku, és további információkat is elmondott a tanár úr, mint például, hogy milyen fajtái vannak. A kurzus végén pár előre megadott sort felhasználva saját magunk is meg kellett írnunk egy haikut. Hát haiku költő sem leszek, de azért megosztom veletek két akkor született művemet:

Ugráló ábrák,

Hullámzó víz tükörén.

Éjszakai nap.

Megáradt patak,

Apadhatatlan forrás.

Képzelt valóság.

A tanár úr azt mondta, vigyázzak az olyan sorokkal, mint a "Képzelt valóság", mert a túl elvont sorok nem feltétlenül megfelelőek egy haikuhoz. Talán kicserélhetném "Eltűnő ábránd"-ra... Nem tudom... 

Utána fél órás szünet következett, majd a leginkább várt Tankou-bushi [Tankó busi] Japán tánc kurzus vette kezdetét. Úgy örültem, hogy szünetben is láthatom Seiji- és Kaoru senseit. Először a Japán szénbányászatról kaptunk tájékoztatót, utána magáról a Tankou-bushi dalokról. Mikor keletkeztek, miről énekeltek, miért terjedt el. Legvégül mi is elsajátítottuk a tánclépéseket, majd csoportokat formálva saját stlílusunk is beletéve tartottunk bemutatót a többieknek. Nagyon vicces volt. (Ás,ás, rak, rak, néz,néz, tol, tol, kiszór, örül -> a lépések)

2. évem kezdetei

Sziasztok!

Szeptember 10-én (ami nem mellesleg drága húgom születésnapja volt :D) végre elkezdődött az egyetem. Idén lettem másodéves magyar szakos hallgató, japán minor szakkal (minor szak=mellék szak). 

Ebben a félévben, mindkét szak figyelembevételével is azt mondhatom, hogy nincsen sok órám. Ennek persze nagyon örülök, de tudom, hogy következő félévben ez változni fog. 

Az első hét a tárgyak és esetleges új tanárok megismerésével telt, persze a tananyag vételével együtt. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy néha irigylem azokat, akik konkrét célkitűzéssel vágnak neki az egyetemnek vagy egyéb iskoláknak, mert én a mai napig nem tudom, mit szeretnék csinálni... Ettől függetlenül örülök, hogy ide járok. Magyaros tárgyaim közül van amit nagyon szeretek (persze eddig azt sem sikerült még eldöntenem, hogy az irodalom vagy a nyelvtan áll-e hozzám közelebb...), és amit kevésbé, vagy éppen félelmetesnek tartok. Legutóbbi kategóriába sorolnám a Nyelvtörténetet, de ezt is csak a 140 vizsgatétel tükrében... X_x

De például ott van a Világirodalom óra, amit nagyon szeretek. A szerelmi költészetről tanulunk. Trubadúrok, portugál és spanyol szerelmi költészet a középkorban... Most mondhatnám azt, hogy tetszik, mert lány vagyok, de nem tudom... Van olyan lány akinek nem tetszik, tehát nem általános érvényű ez a kijelentés sem. :D

A japános óráimat pedig egyszerűen nagyon szeretem! *-* Van óránk két anyanyelvi tanárral is, Kaoru sannal és Seiji sannal. Kaoru sensei annyira aranyos, amikor magában hümmögve nyugtázza a dolgokat, még akkor is, ha az első óráján semmit nem értettem, mert olyan gyorsan beszél és olyan szavakat tud használni, amiket én nem ismerek, Seiji sensei pedig vicce, kedves és teljesen oda vagyunk érte. Ahogy Valen mondta: "Én olyan férjet szeretnék, mint amilyen Seiji." Megértem... xD Bár jelenleg ilyen kijelentéseket nem tennék. 

A 4 japános óránkból, tehát kettőt anyanyelvi, kettőt pedig magyar tanár tart. A szövegolvasáson különböző híreket veszünk végig, és a szöveg kanji részéből írunk mindig a következő órán, nyelvtanon pedig átismételjük és kibővítjük az eddig tanultakat. A nyelvtan órán kicsit lassan haladunk, és néha még unatkozunk is, de ha oda figyel az ember, egész jó tud lenni. Sok új, vagy fontos információt megtudhatunk. Tehát próbálok figyelni, ami persze nem mindig sikerül...

Összegezve: Idén egész jó és érdekes tárgyaink vannak, és van néhány igen jó tanárunk is, viszont vannak kedves tanárok, akik valamiért mégsem tudják éreztetni velünk, hogy az általuk tanított tárgy érdekes lenne... ^^"

Szintén az első héten, az első hétfőn Valennal elmentünk az A38 hajóra, és a magyar dal napja tükrében részt vettünk egy Anti Fitnesz Klub koncerten. Nyááá. Nagyon jó volt. A világítás, a dalok... Úgy reztem megsüketülök, de kit érdekel! xD Köszi Valen, hogy elrángattál! :D

 

Viszont az elmúlt 6 iskolahét után úgy érzem, még mindig nem csináltam semmi érdemlegeset... Jól megírtam a kanji dogákat, de ennyi. És most itt áll előttem 2 hét szünet, amiben valamit tenni kéne. Tanulni, esetleg elkezdeni a szemináriumi dolgozatot Régi magyarra.... (Igen, 2 hét! :D Mivel a következő hét eleje két nap kimaradással indul -> nemzeti ünnep, és ugyanezen héten kerül megrendezésre az egyetemünkön a Tréning hét elnevezésű, minden félévben megrendezendő program. A tréninghét most szerdától szombatig tart, ahol 3 különböző típusú -> Egészségi, Lelki vagy Szakmai kurzusból kell két különbözőt választani. Mi Valennal és Katával péntekre vettük fel mindkét tréninghetes programunkat, melyek a következők: Tanko-bushi Kaoruval és Seijivel, és Bevezetés a haiku költészetbe. Tanko-bushi táncra Kao (Claudia) is jön velünk! ^^ 

Kíváncsi vagyok milyenek lesznek. :D

(A kollégiumi szobánkról viszont inkább ne beszéljünk... xD A franc tudja honnan jönnek, de darazsak tömege szállta meg kis hajlékunkat... Talán most utolsó napokban nem voltak olyan sokan, de kíváncsi leszek mennyien lesznek amikor 2 hét múlva visszamegyünk... Emellett még ott vannak az időnk fel, feltűnő hangyák és a folyamatos koszos edénykupac az asztalon... A koszt nem is említve... Katával előléptünk fő takarítóknak, de mi sem szereznénk folyamatosan sepregetni, mások edényeit pedig még egyszer nem fogom elmosni...)

Budapest, Budapest te csodás. ^-^

Information

Hi guys!

I decided to write a blog in English, so I opened a new one, which you can find here:

http://www.momosekai.blogspot.hu/

Hope you'll like it! ^-^

Tárgyfelvétel, KKK és szobafestés :D

Üdv!

A szeptemberből talán csak annyit sikerült kihagynom, hogy még a németek itt tartózkodása alatt, dátum szerint szeptember 3-án, volt az egyetemen a tárgyfelvételi időszak kezdete. A Neptun rendszert nem igazán kedvelők ilyenkor csak még rosszabb kapcsolatba kerülnek hőn szeretett rendszerünkkel. Ám csodával határos módon ezen félév kezdetén velem ez nem így történt. Igaz 2 órával előbb keltem, és a gép előtt ülve 5 percenként frissítgettem, de benn maradtam, és minden tárgyamat sikerült úgy felvennem, ahogy azt szerettem volna. Éljenek a csodák! :D

Továbbá ami szívemet melengető jó hír volt, az az, hogy szintfelmérő tesztek és egyebek nélkül bejutottunk a Japán minor szakra, mivel sikeresen elvégeztük az előkészítő nyelvórákat. *-* Annyira boldog voltam, mikor elolvastam az erről szóló bejegyzést a Japanológia tanszék honlapján. 

Na de most folytassuk az eseményeket. Miután német vendégeink elmentek, szeptember 8-án Andival fogtuk magunkat, és Budapest felé vettük az irányt (szoktassuk magunk a vonatozáshoz). Ugyanis a Koreai Kulturális Központban "like party"-t szerveztek, melynek keretein belül megnézhettünk egy tradicionális táncbemutatót, ehettünk kimbapot és ráment, készíthettünk hanbokot viselő papírbabát és még karaokézhattunk is. Azt hiszem a hajtogatási képességeimen még javítanom kéne, de sebaj. :D 

bocsi a minőségért

papírbaba hajtogatás

Andi kimbapot eszik. :D

előtte

Ami még említésre méltó lehet, az a kollégiumi szobánk kifestése. Idéntől ugyanis új szobába költöztem, új emberekhez. Persze Katát és Valent már tavalyról ismerem, mivel együtt jártunk/járunk Japánra. Valamint Claudia sem idegen, hiszen már találkoztam párszor tavaly.
Szóval az idén apukámékkal minden szükséges szerszámmal felszerelkezve felmentünk Budapestre, és körülbelül 9 óra alatt 

utána

sikeresen levakoltuk, kifestettük, berendeztük kitakarítottuk a szobát, és még néhány polcot is átfúrtunk másik helyre. Kicsit fárasztó volt, de megérte. Olyan hangulatos lett így piciny szobácskánk. ^-^

Azt hiszem ennyi volt még amit kihagytam az iskolakezdés előtti időszakból. Legközelebb már kezdődik az iskola! ( :D vagy :(, mindenki eldöntheti magának)

Nyár végi kiruccanások

Konnichiwa!

 Nagyon régen írtam utoljára. Azóta beléptem a 2x birodalmába és az iskola is elkezdődött...

Hazatértünk utána  nyár fennmaradt részében nem történt semmi számot tevő esemény. Beleértve a születésnapot is. Mivel maga az írországi út volt az ajándékom, nem is vártam semmit. Az viszont nagyon megható, amikor a gyülekezetben eléneklik a Boldog Születésnapot-ot, és látod rajtuk, hogy szívből jövően kívánnak neked minden jót. Ezek után tényleg csak azt tudtam mondani, hogy köszönöm Istennek, hogy ilyen emberek közé vezérelt.

Persze azért nem volt eseménytelen a nyár vége. Egyik nap kis családunkkal felkerekedtünk, hogy mi bizony elmegyünk és megnézzük a Fertődi kastélyt. Vagyis a terv ez volt... Ugyanis az általunk kiválasztott pénteki napon a kastély csak korlátozottan volt látogatható, mivel az emeleten valamilyen hangverseny előkészületei folytak. Ezt a tényt persze sehol nem tüntették fel, még az interneten sem. 

Ez ahhoz vezetett, hogy apu panaszkönyvet írt, míg mi gondolkodtunk a fél áron megtekinthető a földszinti rész opción, amelyet végül elvetettünk. Úgy döntöttünk, ha már ilyen messzire eljöttünk, akkor menjünk tovább. Így hát Pozsony felé vettük az irányt, át az osztrákokon. Apuék meg is jegyezték mennyivel kulturáltabb és jobb az osztrák rész. 

Pozsonyban én voltam az idegenvezető, mivel a gimnáziumi énekkarral már voltunk ott. Hát maga a vár még mindig nem olyan hatalmas szám... Viszont jó volt figyelni a sok ázsiai turistát, ahogy kattogtatnak a fényképezőjükkel, és némelyik férfi rafináltan közelít felénk, de megszólítani nem tudnak. xD Viccesek. És egy bácsi megkérdezte tőlünk angolul, hogy ikrek vagyunk-e. Nem értem miért kérdezgetik ezt folyton... :D Pedig 3 évvel idősebb vagyok...

Ha már Brassóban voltunk, úgy döntöttünk beugrunk Anitáékhoz, anyu barátnőjéékhez. Lili nagyon nagyra nőtt, mióta utoljára láttuk. Furcsa milyen gyorsan nőnek a gyerekek...

Az ezt követő héten még elmentünk a tatabányai Gyémánt fürdőbe, mint utolsó nyári kikapcsolódás. Most voltunk ott először, és igazából nem is rossz, de hirtelen erős vágyat éreztem, hogy elmenjünk a

z AQUARÉNA Mogyoródi Víziparkba. XD De azért lelkesen csúszdáztunk itt is. Mielőtt elindultunk haza, láttunk Andival egy olyan gyönyörű kisfiút... Olyan volt, mint egy mini herceg egy mangából. *-* Hát sajnos nem az én korosztályom. :D

És hogy még az iskola kezdete előtti héten se unatkozzak, megbeszéltem Móni nénivel, az énektanárnőmmel, hogy segítek a gerlingenből érkező vendégek körüli dolgokban. (Gerlingen Tata testvérvárosa, és az egyik évben az itteni zeneiskolából megy ki a vonószenekar, vagy csak egy része- inkább utóbbi- a következő évben pedig tőlük jönnek emberek. Furcsa, mert Gerlingenből általában idősebbek, felnőttek is jönnek, míg tőlünk csak fiatalabbak. Szóval segítő lettem. Pénteken ott voltam a fogadásukon, vasárnap elmentem velük a budapesti városnézésre, hétfőn vásárolni és persze a koncerten is beültem hegedülni. Közben esténként biliárdoztunk. Kedden Patrick és Nadine unszolására, egy kis egyeztetés után végül a Balatonra is elmentem velük. 

Kicsit megviselt az egész napos strandröplabdázás. A végén már nagyon fájt a kezem. XD Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy végül el tudtam menni. Szerdán Patrick hazafuvarozott minket Móni nénivel, és a nap további részét, majd az éjszakát is nálunk töltötték Nadine-nal. Az este nagyon vicces volt, mert filmet szerettünk volna nézni, csak éppen nem tudtuk, hogy mit, íy trailerek hadát néztük végig, de végül magát A kiválasztott filmet nem sikerült. XD

Olyan szomorú volt, mikor végül tényleg elindultak hazafelé. Úgy örültem, hogy itt voltak, főleg mivel idén nem sikerült senkit sem fogadnom, pedig itt volt Maike is, akinél tavaly laktam, és Nadine pedig két éve lakott nálunk.

Mindezek hatására viszont rájöttem (ismét), hogy élvezem, ha idegen emberek vesznek körül, még ha nem is tudok velük az anyanyelvemen beszélni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a jövőm nem Magyarországhoz lesz köthető, bármennyire szeretem is kis hazámat...

Az utolsó napok

Üdv mindenkinek! ^^




Immáron itthonról jelentkezem egy fél hetes lemaradással. ^^"

Hétfő volt az utolsó teljes napunk Dublinban... Nehéz is volt eldönteni, hogy mit is akarunk csinálni. Végül ebédidő környékén elindultunk kocsival a városba, először enni, mivel Andinak muszáj (Nem vagyok kávés, ezért nagyon jegeskávét sem iszom, de itt kivételt tettem, és olyan finom volt. Még Andi is kanalazott belőle).

Ebéd után sétáltunk egy kicsit, és még Ferkó munkahelyét is megnéztük. Egyetlen egy nő volt benn, mivel augusztus első hétfője szabadnap Írországban, de Angliában ettől függetlenül tovább folyik az élet, így az ottani történéseket is figyelni kell.

Mindezek után indultunk el napunk fő úti céljához, a Powerscourt Estate-hez. Itt van golf klub is, de mi most a kertekre voltunk kíváncsiak. (Az odavezető úton szokás szerint elaludtam, de ez már megszokott tőlem... ^^ Álomszuszék ébredj...)
A belépő elég drága volt, de gyönyörű az egész létesítmény. Kis térképet is kaptunk, aminek köszönhetően szépen körbe tudtunk járni mindent.
Volt egy szép torony, japán kert, kis vízesések, tavak, kisállattemető, sok gyönyörű virág... *-*
Itt virtuálisan körbe is lehet járni, már aki szeretné. :)
https://maps.google.com/maps?q=Powerscourt,+Ireland&hl=en&ll=53.183452,-6.184208&spn=0.005394,0.009645&sll=39.39402,-76.60183&sspn=0.221542,0.308647&oq=powerscourt&hq=Powerscourt,+Ireland&t=h&z=17&layer=c&cbll=53.183453,-6.186256&panoid=7oEy9aduvy-CpmfqDdT11w&cbp=12,357.72,,0,10.2

A sok sétálás után hazamentünk, pihentünk egy kicsit, Andival Olimpiát néztünk, majd este elmentünk a moziba. A Ted című filmet néztük meg. Nagyon vicces volt, bár nem értettünk néhány szót, és nem feltétlenül szeretjük, ha így beszélnek az emberek (és a plüssmackók XD).
Ez volt az első film, amit még a magyar bemutató előtt láttunk.
A mozi mellesleg nagyon nagy. Ha jól emlékszem 3 emeletes volt, és a jegyvételnél olyan elkerített korlátos sorban kell menj, mint a repülőtereken a becsekkolásnál. Mi a legnagyobb teremben voltunk, és ami nekünk fura volt: Oda ülsz, ahova akarsz, és ahol van még hely.

A film után még sétáltunk egy kicsit Dublinban, Ferkó mutatott egy olyan bárt, ami korábban templom volt. csak átalakították. o.O (Honlap: http://www.thechurch.ie/ ->Ha érdekelne valakit)

Mivel szabadnap volt, most is kinn álltak az őrök a bárok bejárata előtt, így nagyon sehova nem mehettünk be. De aztán találtunk egy olyat, aminek a hátsó bejáratát nem őrizték, így bementünk, és megittam az utolsó Epres-lime-os ciderem, majd mivel későre járt, hazamentünk.

Kedden reggel összepakoltunk, beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk ebédelni a Jimmy Chung's-ba. 

Kicsit homályos lett.....

Ez az étterem úgy működik, hogy befizetsz egy adott összeget, és utána annyit eszel, amennyit bírsz. Az ételek ki vannak téve kis tárolókba, és föléjük van írva a nevük. Még puding, zselé, gyümölcs, süti és fagyi is van!
Persze az italokért külön kell fizetni.
Itt is nagyon sokat ettünk. X3 

Ebéd után már rögtön a reptérre mentünk. Elbúcsúztunk Ferkótól, majd becsekkoltunk, amikor is életemben először besípoltam a kapunál. Nem tudom mi történhetett. Még jó, hogy a poggyászunkkal minden rendben volt. Ha már a testápolót és a dezodort Ferkónál kellett hagyjuk. Ezután vettünk még néhány szuvenírt, majd türelmesen vártuk, hogy kiírják melyik kaputól indul a repülőnk. A
Az út hazafelé zökkenőmentesen zajlott. Megint minden hely le volt foglalva, így mellénk is kénytelenek voltak ülni, bár ahogy eleinte elnéztük, nagyon nem akartak...
Mikor Budapesten kiszálltunk a repülőből, az első észrevételünk az volt, hogy MELEG VAN! Írországhoz képest főleg.

Tehát épségben megérkeztünk, és minden rendben van.

A blogírást nem hagyom abba, így aki szeretne, továbbra is követheti, hogy mi történik velem. :)

Hétvégi utazás

Hello!

"Kisebb" kimaradás után ismét jelentkezem. Elnézést kérek az elmaradt posztokért, ha valakit érdekeltek volna, de pár napig nem volt internetünk.

Csütörtökön igazából nem történt semmi különös. Továbbfejlesztettem a Virtual Tennis 4 játszási képességeimet a délután folyamán.

Este átmentünk Bray-be vacsorázni. Bray egy kisváros a tenger partján, csupán 20 km-re Dublintól. Van egy nagy domb is, aminek a tetején egy kereszt áll. Úgy volt, hogy mi is felmegyünk oda, de idő hiányában mégsem tettük. Vacsora előtt Andival redeztünk egy kisebb jelenetet, hogy ki mit akar enni, de ez is megoldódott végül. (A Yamamoriban finomabbak voltak a sütik...)

Miután befejeztük az evést, felültünk az óriáskerékre, ami nem is volt olyan magas, de Ferkó így is félt tőle, pláne mikor az egyik férfi megpörgette a kabinunk. XD Szerintem vicces volt...

Pénteken bepakoltunk három napi cuccot az egyik bőröndbe, és indultunk Galway felé. Ez úgy 3-3,5 órás út volt. Galway teljesen más, mint Dublin. Az odavezető úton is látszott, hogy ez már bizony másik országrész. Ferkó szerint Galwayban vannak a legszebb lányok Írországban, és még egy dal is van róla (Aki látta a P.S: I love you-t, annak ismernie kell).

Hát én nem tudom.... Nem vagyok fiú... Annyit megfigyeltem, Dublinban is és itt is, hogy a lányok itt Írországban nem feltétlenül a sovány kategóriába tartoznak (Néhány francia elmondása szerint itt mindenki dagadt, míg Francia országban mindenki sovány)
Ettől függetlenül a központ és a város is nagyon szép. Ferkó szerint Galwaybe sok a diák.

Galway, utcakép

Miután sétáltunk egy kicsit, és sikerült kiállnunk a lap szélességű autókra tervezett parkolóból, elindultunk a szálláshelyünk felé, Kinvarába. Kinvara egy kicsi falu. Viszont van egy szép vára. :D A városközponttól jóval arrébb, kinn a semmi szélén, a keskeny utak végén húzódtunk meg 2 estére. Olyan jó volt friss levegőre és tehénbőgésre kelni. XD A szállásunk amúgy nagyon szép volt. Egy a sok B&B (Bed and Breakfast= Ágy és reggeli) közül. Rajtunk kívül még- Az autók számából ítélve- 3 "család" szállt meg itt. A tulajdonosok nagyon rendesek voltak, szóval minden nagyon jó volt.

szállás

Péntek este még elmentünk a városba vacsorázni (nagyon rendesek voltak a pincérek. Mondtuk, hogy ketten kérünk egy tésztát, és a srác hozott nekem is külön tányért hozzá, sőt másnap is itt ettünk, és a pizza mellé is egyből kaptunk két tányért.) 
Vacsora után elmentünk egy pubba, mert este élő jazz zene volt. 


Szombaton reggelire az előre megbeszélt Ír reggelit kaptuk (egg, sausage, ham=bacon, valamilyen hús pirítóssal). Volt mellé narancslé, tea, kávé, és valamilyen pici pogácsa méretű, de édeskésebb pékterméket(?). Ezt Ferkó elmondása alapján félbevágva, vajjal megkenve, lekvárral eszik. Minden Ferkó elmondása alapján van. xD
Volt házi rebarbara lekvár, és narancs lekvár is, szóval végre megkóstoltuk azt is. Elég keserű, szóval maradtunk a rebarbaránál...

Úton

Reggeli után ismét egy 2,5 órás autóút következett. A célpont a Cliffs of Moher (Moher sziklái) volt. Ez ma már a világörökség részét képezi (ha jól olvastam), és az egyik leglátogatottabb turistalátványosság. Az Atlanti-óceán mentén elterülő, természetes folyamatokkal létrejött sziklák gyönyörűek. *-* Nagyon fújt a szél, és amikor visszafelé indultuk, az eső is esni kezdett, így tocsogó farmerben siettünk vissza, a fedett központ felé. 

Cliffs of Moher

Itt vásároltuk meg ittlétünk folyamán az első szuveníreket. 
A sziklák után úgy döntöttünk elmegyünk a közeli strandra, Lahinch-be. Komolyan nem tudok mást írni, mint hogy ez is nagyon szép volt. Itt általában sok a szörfös, most is voltak elegen, pedig nem voltak olyan nagy hullámok. 

Lahinch

Andi mindenképpen szeretett volna legalább lábbal az óceánba állni, így feltűrtük a nadrágunkat, és belementünk a vízbe. Persze a végén Ferkó szépen lefröcskölt minket, szóval ismét vizesek voltunk. Este körülbelül 1 órán át szárítottuk a nadrágunk hajszárítóval....
Azért sikerült a tegnapról már ismert pubba visszajutni, ahol most ír zenét játszottak.

Niji *-*

Vasárnap nem siettük el a felkelést, reggeliztünk, összepakoltunk, kijelentkeztünk, majd jöttünk vissza Dublinba. Út közben láttunk egy gyönyörűséges szivárványt is, szóval ismét elmerengtem, hogy hogyan is várhatják el tőlem, hogy kedvenc színt válasszak, mikor mindegyik olyan szép....
Dublinban az első utunk a kisboltba vezetett gyógyszert venni a megfázásomra, miután már kaptam Strepsilst a torkomra korábban.
Este még sétálgattunk egyet a városban, de nagyon sehova nem tudtunk beülni, mert minden pub, klub előtt biztonságiak álltak, és sem én, sem Andi nem vagyunk még 21 évesek. Bár az egyik helyen megpróbálkoztunk bemenni, de Andit megállították, és kérték a személyiét, szóval végül nem sikerült a kísérletünk. 
Azonban Ferkó ajánlott egy cseh-szlovák bárt, ahol ismerik őt (megjegyzem itt nem voltak biztonságiak, lehet azért mert elég messze van a központi résztől). Itt minden vasárnap pókereznek. Néha Ferkó is szokott, de most nem állt be. Furcsa volt, hogy nem angolul beszélnek, és így nem értettünk semmit...