Még novemberben az a megtiszteltetés ért, hogy Mónika néni megengedte, hogy az Esterházy Énekegyüttes tagja legyek. Köszönöm szépen a bizalmat. Annyira boldog voltam. mindez úgy indult, hogy a kórust meghívták Gerlingenbe, és mivel nekem úgy is vannak arra felé ismerőseim, és az egyik fiút úgy is megkérte, hogy énekeljen ő is a tenorban, akivel még a kapcsolatot is tartom, így mehettem én is. Külön szállást nem is kellett keresni, mert az említett fiú családjánál szívesen láttak.
A szorgalmi időszak végén, December 14-én indultunk, hajnali 5 óra után egy picivel Tatáról. Hosszú útnak néztünk elébe, így azt hittem, nem kell otthon kipihennem magam, majd alszom a buszon. Persze ez nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, de azért tudtam valamennyit pihenni. Az út jó hangulatban telt, pálinkával, evéssel, beszélgetéssel és persze gyakorlással a koncertre. :)
Írtam egy sms-t a fiúnak, akinél laktam, hogy hányra menjen hova, így minden simán ment. 7-től még próbáltunk egyet, majd hazamehettünk.
Jó volt beszélgetni a szülőkkel, mert ők is ismernek már engem, és ugyanúgy a mai Románia területéről mentek át Németországba, mint az én anyukám Magyarországra.
Szombaton délelőtt a mi kórusunkkal próbáltunk a következő heti adventi koncertre, majd ebéd, és délután már is indultunk az egy közeli városban megrendezett első koncertünkre. Én valahogy egész ott tartózkodásom alatt nagyon sokat ettem, így egész sokszor éreztem magam túltelítettnek (és még karácsony sem volt...). A templomban jobban tettem volna, ha leveszem a kabátom a fellépés erejéig, de ezt nem sikerült megvalósítanom, így kissé melegem volt már a végére...
Pozitívum viszont, hogy a koncert jobban sikerült, mint a próbák. Bár azért még lett volna mit csiszolni rajta. :)
Vasárnap reggel elmentünk Stuttgart központjába evangélikus misére (csak az volt ilyen időpontban), majd körülnéztünk a karácsonyi vásárban. Végre nekem is van bögrééém. ^~^
Mivel még volt némi időnk a gerlingeni koncertig, családi videókat néztünk. Nagyon vicces volt. Jókat nevettünk.
A koncert 5 órakor kezdődött. Körülbelül másfél órás lehetett (Még mindig nem értem, hogy az egyik darabba miért van beleírva az az orgona rész.. annyira nem illik oda...). Utána volt egy közös vacsora, amire végül elmehettünk mi is a vendéglátómmal, csak fel kellett iratkoznunk... Mert hiába hívták meg a tatai kórust az ottaniak erre az összejövetelre, én nem voltam rá hivatalos, mer "privátban" utaztam... De mindent meg lehet oldani ugyebár. A vacsora után még énekelgettünk is, ami szerintem egy méltó és vidám zárása volt ottlétünknek.
Az este további része keserédes volt. Nem szerettem volna hazajönni. Valahogy sosem szeretnék hazajönni. Szeretek máshol lenni, és ezt nem tartom rossz, vagy megvetendő dolognak. Bennem egyszerűen van valami, ami elvágyik máshová. Erre valaki azt mondta nekem, hogy ez hasonló a romantikus elvágyódáshoz. Lehetséges.
Jó volt ilyen társaságban lenni. Jó volt ott lakni, ahol laktam. Köszönök szépen mindent.
A vissza úton többet pihentem, és ami a kórustagok számára furcsa volt, de azért örültek, hogy van: Annának még maradt a pálinkájából!
Visszafele tovább tartott az út. Még dugó is volt néhány helyen...
Ez a két nap és az a pár óra, amit ott töltöttem, ismét nagyon jól telt. Remélem márciusban sikerül kimennem a vonószenekarral (mindent megteszek az ügy érdekében). Addig is, vizsgaidőszak és második félév, jövök!
