2012. november 23., péntek

Vidámpark!!!! :D


Üdv ismét! :)

Csak hogy el ne felejtsem, nem írok külön bejegyzést arról, hogy az őszi szünetben elmentünk anyuval megnézni a Rebecca című musicalt. Órákat tudnék róla beszélni, nagyon tetszett, és külön nagyon örültem neki, hogy megint láthattam Szabó P. Szilvesztert és Janza Katát. *-* A darab után a művészbejárónál ismét megvártuk Szabó P. Szilvesztert, és egy újabb képpel és aláírással gazdagodtam. Nagyon vicces volt, amikor meglátta, hogy 5000 Ft volt a jegy, teljesen kiakadt, és megkérdezte megérte-e. XD Ezzel még jobban belopta magát a szívembe. 


Háááááááááááá.
De térjünk vissza a bejegyzés témájához. Megkésve bár, de törve nem, elhatároztuk Valennal és Katával, hogy November 4-én mi bizony elmegyünk a vidámparkba. Mondhatnánk úgy is, hogy elbúcsúztatjuk a vidámparkot, mivel ez volt az utolsó napja. :( Valennal kisebb késéssel értünk oda, körülbelül 10 perces gondolkodás után megvettük két ott álldogáló sráctól a kuponunkat, amit beválthattunk jegyre, és elvileg így olcsóbb volt. Sajnos a hullámvasút nem üzemelt, de azon kívül és a fizetős játékokon (Dodgem, Autóversenyzés)kívül minden mást kipróbáltunk. Kata olyan aranyos volt, félt a Szellemvasúton, pedig szerintem semmi ijesztő nem volt benne... De tényleg... Persze azért eltúlozta a dolgokat (mint például mikor kikiabált az oszlopcsarnokos résznél, hogy "Segítség!!! Meg fogok halni!!!" xD).
Idővel azt is megbeszéltük, hogy eljutottunk addig az állapotig, amikor már alig érezzük hogy rosszul vagyunk, mert állandósult helyzetté vált. Hát igen. Kata nem is ült már fel velünk a végén a Tirex-re sem, és a Crazy dance-re sem még egyszer, de mi Valennal kitartottunk. Itt meg is jegyezném, hogy Valen nagyon ügyes volt, és tériszonyát legyőzve kibírta a napot. (Olyan jó, hogy nekem nincsenek ilyen problémáim. Én már az Ikarusz alatt is végig fényképeztem, amíg ők túléltek... ^^")
Találkoztunk még egy fiúval, aki valami oknál fogva követni kezdett minket. Ez abból tűnt fel, hogy mindenre felült, amire mi is, és mikor a mosdóba mentünk, megvárta míg végzünk és jött utánunk. Kicsit ijesztő volt. Főleg hogy utána odajött hozzám, hogy : "Szia drága.". Még jó, hogy Katáék pont ekkor döntöttek úgy, hogy kiveszik a cuccuk a csomagmegőrzőből, így gyorsan el tudtam menekülni, és hála az égnek többet nem is láttuk az illetőt. 
A záráshoz közeledve merészkedtünk csak fel a Tirex-re is, mert Kata előtte jól beijesztett, hogy az mennyire durva, és ő arra biztosan nem ül fel. Hát nem volt olyan durva... Csak kicsit fájt, hogy végig balra dőltünk. 
Ezután búcsúzóul még egyszer felültünk a körhintára, mert az elsőnél való égessük le magunkat azzal, hogy mint a gyerekek vágtázunk az előre-hátra mozgó lovakon nem volt elég. Ugye Valen? 
Mikor kiértünk a kapun, két "férfi" megszólított minket, hogy a Metropoltól jöttek, és meg szeretnék kérdezni, hogy mit gondolunk arról, hogy bezár a vidámpark, mivel fejlesztenénk stb... Hát Kata szépen nyilatkozott helyettünk is. Végül egy képet is csináltak rólunk, és a másnapi Metropolban meg is jelent a rólunk készült fotó, mely alatt az a felirat látható: "Az utolsó látogatók". 

No foto, please.



Valen és Kata. ^-^
A Polip. :P



Kata és a "segítség a szemembe süt a nap" feje. :D

Óriáskerék
Kataaaa









Tréning hét


Sziasztok! ^-^

Elnézést, hogy egy egész hosszú időre eltűntem. Próbálom majd bepótolni, amit kihagytam. ^^" 

Az őszi szünet előtti héten Október 24-től 27-ig tartott az egyetemen az úgynevezett Tréning hét. Tréning hét minden félévben van. Ilyenkor a diákoknak 3 különböző típusú (lelki, egészségi, gyakorlati) kurzus közül két különbözőt kell felvenniük a Neptunon keresztül. Mint eddig, most is próbáltam egy napra felvenni mindkét kurzusom, hogy ne kelljen többször felmennem Budapestre, ami sikerült is. Így az őszi szünetemet meghosszabbítottam egy nap híján még egy héttel. 
Pénteken először a Haiku költészettel foglalkozó órára mentünk. Itt először elmondták mi is az a haiku, és további információkat is elmondott a tanár úr, mint például, hogy milyen fajtái vannak. A kurzus végén pár előre megadott sort felhasználva saját magunk is meg kellett írnunk egy haikut. Hát haiku költő sem leszek, de azért megosztom veletek két akkor született művemet:

Ugráló ábrák,
Hullámzó víz tükörén.
Éjszakai nap.

Megáradt patak,
Apadhatatlan forrás.
Képzelt valóság.

A tanár úr azt mondta, vigyázzak az olyan sorokkal, mint a "Képzelt valóság", mert a túl elvont sorok nem feltétlenül megfelelőek egy haikuhoz. Talán kicserélhetném "Eltűnő ábránd"-ra... Nem tudom... 

Utána fél órás szünet következett, majd a leginkább várt Tankou-bushi [Tankó busi] Japán tánc kurzus vette kezdetét. Úgy örültem, hogy szünetben is láthatom Seiji- és Kaoru senseit. Először a Japán szénbányászatról kaptunk tájékoztatót, utána magáról a Tankou-bushi dalokról. Mikor keletkeztek, miről énekeltek, miért terjedt el. Legvégül mi is elsajátítottuk a tánclépéseket, majd csoportokat formálva saját stlílusunk is beletéve tartottunk bemutatót a többieknek. Nagyon vicces volt. (Ás,ás, rak, rak, néz,néz, tol, tol, kiszór, örül -> a lépések)