Momo: Vidámpark!!!! :D

Üdv ismét! :)

Csak hogy el ne felejtsem, nem írok külön bejegyzést arról, hogy az őszi szünetben elmentünk anyuval megnézni a Rebecca című musicalt. Órákat tudnék róla beszélni, nagyon tetszett, és külön nagyon örültem neki, hogy megint láthattam Szabó P. Szilvesztert és Janza Katát. *-* A darab után a művészbejárónál ismét megvártuk Szabó P. Szilvesztert, és egy újabb képpel és aláírással gazdagodtam. Nagyon vicces volt, amikor meglátta, hogy 5000 Ft volt a jegy, teljesen kiakadt, és megkérdezte megérte-e. XD Ezzel még jobban belopta magát a szívembe.

Háááááááááááá.

De térjünk vissza a bejegyzés témájához. Megkésve bár, de törve nem, elhatároztuk Valennal és Katával, hogy November 4-én mi bizony elmegyünk a vidámparkba. Mondhatnánk úgy is, hogy elbúcsúztatjuk a vidámparkot, mivel ez volt az utolsó napja. :( Valennal kisebb késéssel értünk oda, körülbelül 10 perces gondolkodás után megvettük két ott álldogáló sráctól a kuponunkat, amit beválthattunk jegyre, és elvileg így olcsóbb volt. Sajnos a hullámvasút nem üzemelt, de azon kívül és a fizetős játékokon (Dodgem, Autóversenyzés)kívül minden mást kipróbáltunk. Kata olyan aranyos volt, félt a Szellemvasúton, pedig szerintem semmi ijesztő nem volt benne... De tényleg... Persze azért eltúlozta a dolgokat (mint például mikor kikiabált az oszlopcsarnokos résznél, hogy "Segítség!!! Meg fogok halni!!!" xD).

Idővel azt is megbeszéltük, hogy eljutottunk addig az állapotig, amikor már alig érezzük hogy rosszul vagyunk, mert állandósult helyzetté vált. Hát igen. Kata nem is ült már fel velünk a végén a Tirex-re sem, és a Crazy dance-re sem még egyszer, de mi Valennal kitartottunk. Itt meg is jegyezném, hogy Valen nagyon ügyes volt, és tériszonyát legyőzve kibírta a napot. (Olyan jó, hogy nekem nincsenek ilyen problémáim. Én már az Ikarusz alatt is végig fényképeztem, amíg ők túléltek... ^^")

Találkoztunk még egy fiúval, aki valami oknál fogva követni kezdett minket. Ez abból tűnt fel, hogy mindenre felült, amire mi is, és mikor a mosdóba mentünk, megvárta míg végzünk és jött utánunk. Kicsit ijesztő volt. Főleg hogy utána odajött hozzám, hogy : "Szia drága.". Még jó, hogy Katáék pont ekkor döntöttek úgy, hogy kiveszik a cuccuk a csomagmegőrzőből, így gyorsan el tudtam menekülni, és hála az égnek többet nem is láttuk az illetőt.

A záráshoz közeledve merészkedtünk csak fel a Tirex-re is, mert Kata előtte jól beijesztett, hogy az mennyire durva, és ő arra biztosan nem ül fel. Hát nem volt olyan durva... Csak kicsit fájt, hogy végig balra dőltünk.

Ezután búcsúzóul még egyszer felültünk a körhintára, mert az elsőnél való égessük le magunkat azzal, hogy mint a gyerekek vágtázunk az előre-hátra mozgó lovakon nem volt elég. Ugye Valen?

Mikor kiértünk a kapun, két "férfi" megszólított minket, hogy a Metropoltól jöttek, és meg szeretnék kérdezni, hogy mit gondolunk arról, hogy bezár a vidámpark, mivel fejlesztenénk stb... Hát Kata szépen nyilatkozott helyettünk is. Végül egy képet is csináltak rólunk, és a másnapi Metropolban meg is jelent a rólunk készült fotó, mely alatt az a felirat látható: "Az utolsó látogatók".