Koreai tábor #1: A kezdetek

Az egyik legjobb dolog a világon, amikor a barátaiddal lehetsz, vagy új embereket ismerhetsz meg egy szerető közösségben. Az elmúlt két hét pontosan ilyen volt. Olyan emberekkel lehettem, akiket szeretek, és új barátságokat kötöttem, melyek hihetetlen boldogsággal töltenek el.

Fesztiváloznánk

こんにちわ～

Az időben való elcsúszás ellenére folytatódik. A japánokkal eltöltött kellemes napok után a hét további része pihenéssel telt el.A következő héten viszont egyre inkább éreztem a határidők markának szorítását. Mivel a Japánba megpályázott ösztöndíj miatt egy fél évet csúszok, úgy döntöttem, hogy szakdolgozati témát szeretnék változtatni. Mikor tavaly év végén le kellett adni a témabejelentő lapot, nagyon hirtelennek és korainak éreztem az egészet. Nem tudtam dönteni, így a szaktársaim és barátaim ötleteit gondoltam át. Végül a kortárs magyar filmadaptációkra esett a választásom, mondván a filmeket úgy is szeretem.

Csupa móka és kacagás. Na meg cipekedés...

こんばんわ～

Ha a lustaság fájna, te már ordítanál. Sokszor hallottam ezt a mondatot, sőt, néha még én is mondtam magamnak. Viszont nem emiatt nem írtam blogot mostanában. 

Nyár elejéhez képest nagyon sok dolgom volt az elmúlt időszakban. Munkám még mindig nincsen, és valószínűleg egy darabig nem is lesz, mivel nem lenne rá időm még egészen a hónap közepéig. 

Még az előző tanévben hallottam egyik kedves japános szaktársamtól, Attilától, aki nem mellesleg Japánban tanul ösztöndíjjal még egészen Augusztusig, hogy 2 éve segített kis hazánkba érkező japán diákoknak a költözésben és hasonlókban. Ahogy hallgattam nagyon fellelkesültem, és az előző évben megkérdeztem, hogy nem tud-e engem is beszervezni valahogy. Pár nap múlva már írt is, hogy szólt Riekónak az irodából, aki ezt az egész segítsünk az ide jövő diákoknak dolgot szervezi, hogy mennék, és nagyon szívesen vennék az én segítségemet is.