Fesztiváloznánk

こんにちわ～

Az időben való elcsúszás ellenére folytatódik. A japánokkal eltöltött kellemes napok után a hét további része pihenéssel telt el.A következő héten viszont egyre inkább éreztem a határidők markának szorítását. Mivel a Japánba megpályázott ösztöndíj miatt egy fél évet csúszok, úgy döntöttem, hogy szakdolgozati témát szeretnék változtatni. Mikor tavaly év végén le kellett adni a témabejelentő lapot, nagyon hirtelennek és korainak éreztem az egészet. Nem tudtam dönteni, így a szaktársaim és barátaim ötleteit gondoltam át. Végül a kortárs magyar filmadaptációkra esett a választásom, mondván a filmeket úgy is szeretem.

Műromok Tatán

Ebben a félévben azonban elég sok időm volt gondolkodni a dolgokon. A témaváltoztatást gondolatát az is erősítette, hogy a félév során csak japános óráim voltak, így nem kellett több felé koncentrálnom. A haikukról szóló tréninghetes program után pedig végleg eldöntöttem, változtatni akarok. Találtam új konzulenst, és már azt is tudtam, hogy a haikukról akarok írni.

A dolog viszont nem volt ilyen egyszerű. Szereznem kellett egy aláírást az új konzulensemtől és a tanszékvezetővel is, valamint mellékelni kellett egy kérvényt is, amelyben leírom miért is szeretnék én témát változtatni... Az új konzulensemmel nagy nehezen, de sikerült összehoznom még Június utolsó szerdájára egy találkozót, ahol gyorsan aláírta nekem a lapot és kitaláltunk egy címet is, majd vidáman ballagtam az egyetemre, amikor rájöttem, hogy a tanszékvezető aláírása még hiányzik. Persze aznap sem a tanszékvezető, sem az intézetvezető nem volt benn, így kétségbeesett emailek küldözgetése után elindultam hazafelé. A vonatúton csatlakozott hozzám Kata, aki szerdától szombatig lejött hozzánk Tatára. Délután nem igazán csináltunk semmit. Nagyrészt musical dalokat hallgattunk a youtube-on. (^o^)

Másnap reggel mindenkinél korábban keltem és ismét felvonatoztam Budapestre, hátha előrébb jutok a témaváltoztatásommal kapcsolatban 10 órakor már ott vártam, hogy megérkezzen valaki, aki alá tudja írni nekem a papíromat, amit így hétfőn, az utolsó pillanatban le is tudok majd adni. Végül csak vártam és vártam... Az intézetvezető államvizsgáztatott, de látszólag nem akart kijönni a teremből, így meg kellett várnom a tanszékvezető megérkezését. Szerencsére erre nem kellett még egy órát sem várnom. Gyorsan aláírattam a lapot és mentem is. Ez így szép is lenne, de én nem vagyok ilyen szerencsés. Természetesen rossz lapot írattam alá, így rohantam vissza, hogy orvosoljam ezt a hibámat. Itt megint várnom kellett egy kicsit, de a körülbelül 2 órához képest ez már semmi volt.

2 órával a tervezettnél később érkeztem haza. A csütörtöki programunk a sétálás volt, majd az este folyamán közös meccsnézés. Pénteken társasjátékoztunk, majd elkezdtünk készülődni az esti koncertre. Június utolsó hétvégéjén rendezik meg Tatán a Víz, Zene, Virág Fesztivált, melyre sok különböző fellépő ellátogat. Pénteken a Ghymes és a Quimby koncertjére látogattunk ki. Én egyik együttest sem hallgatom annyira, ennek ellenére mindkét koncert nagyon tetszett. A Ghymesnél Kata pluszban örült neki, hogy az egyik általa kedvelt folk rock együttes, név szerint a Niburta énekesnője volt a vokalista.
A Quimby koncert nagyon jó volt. A fények, az élő zene. Minden nagyon magával ragadott. Teljesen más, amikor ott állsz, és személyesen látod a fellépőt, mint ha csak az interneten keresztül nézed a videóikat. Az esti koncerteknek pedig még pluszban megvan a saját varázsa. Remek kis esténk volt.

Sajnos a következő napon Kata már ment is haza, mivel nekem próbám volt, vasárnap pedig Gála előadásunk, így nem voltam nagyon otthon, ő pedig így

nem maradt tovább. Kicsit mérges voltam, hogy ki kellett fizetnünk a jegyet úgy, hogy csak egy napra tudunk lemenni, pedig szombaton és vasárnap is sok másik előadó koncertje is érdekelt volna...
A búcsúzásnál még megbeszéltük, hogy bár most valószínűleg távolabb kerülünk egymástól, évente egyszer biztosan találkozni fogunk, mégpedig A Víz, Zenén. Remélhetőleg ezen tervünkbe semmi nem fog bezavarni. Ha mégis, akkor nagyon fontosnak kell lennie ahhoz, hogy meghiúsítsa az elképzelésünk.

A 3 napos Fesztiválból így csak 1 napra jutottunk el, viszont az nagyon tetszett mindkettőnknek. Ettünk kürtőskalácsot és vettünk müzliszeletet is, sétáltunk, nevettünk és ugráltunk. Köszönöm Katus ezt a pár napot! Remélem még sok, sok ilyen lesz!!! <3 p="">

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Még egy apróság így a végére. A laptopom az utóbbi időben úgy döntött nem szeretne már nagyon működni. Így is kezdett már szétesni, most viszont már bekapcsolni sem akart, így úgy döntöttünk új laptopot veszünk. Gondolkodtam egy Tablet PC-n is, de végül egy sima nagy lapotpot választottam, aminek van CD/DVD olvasója is. Nagyon szép és nagyon szeretem. 1 TB tárhelye van, így nem kell attól félnem, hogy egy hamar nem lesz hely a gépen. *-*