Teázzunk mint a japánok

Elérkeztünk a "Vegyünk részt még az eddiginél is több japános programon" sorozatunk 3. állomásához! (/^▽^)/

Előző héten vasárnap, kiheverve a szombati kórusfellépést és utána megrendezett, a hatvani kórussal együtt töltött vacsorát (Káúúrus! XD Egyszer mutatok egy videót róla. Komolyan. Nagyon vicces. :D Bár a sokadik dalolás után...), frissen és üdén kelhettem fel 8 óra körül. Most nem mentem templomba, mivel már délelőtt el kellett indulnom Budapestre. Mostanában érzem csak igazán, hogy megéri ez a vonatbérlet dolog. Hiába költöztem ki a koliból, így is majdnem minden nap fenn vagyok Pesten...

Sok Boldogságot!

Előző hét pénteken volt unokanővérem második esküvője (Szívből kívánom, hogy immár az utolsó is legyen :)). 

Már akkor nagyot néztem, amikor megkaptuk a meghívót. Nem, nem azért, mert nem számítottam rá, hiszen már tudtuk, és nem is azért, mert rosszallom a dolgot. Az ok a meghívó volt. Lehet, hogy csak nekem volt újdonság ilyen fajta meghívót látni, és másnak ez nem is furcsa, de nekem az volt. A meghívó egy kis doboz volt, amit ha kinyitsz, meglátod magát a szöveget. Nagyon kis ötletesnek találom ezt a megoldást, bár az is biztos, hogy ezt nehezebb lehet postai úton kézbesíteni.

Kiállítás és egyéb mókák

Az idén eldöntöttem, hogy amennyiben lehetséges, minél több Japánnal kapcsolatos előadásra és programra el szeretnék menni. Mivel amúgy is az a legnagyobb álmom, hogy kijussak a felkelő nap országába, úgy gondoltam nem lenne rossz, ha még többet megtudnék az országgal, ottani szokásokkal kapcsolatban. Így az egyetemen megnőtt a tudásvágyam. Már nem elég, amit tanítanak, több kell. Persze a legjobb az lenne, ha Japánban, személyesen tapasztalnám meg a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy egyszer ez is bekövetkezik! :D

Az eseménysorozatot egy kiállítás megnyitójával kezdtem. A Japán Alapítványtól kapott hírlevélben olvastam, hogy hazánkba látogat az " Egy hányatott sorsú vidék, Tóhoku kézműves hagyománya" című vándorkiállítás. Először Budapesten, a Néprajzi Múzeumban volt megtekinthető, majd egészen Március 28-áig Pécsen is látogatható.

Lina... Gabriel és Mj... Még valaki? :D

Szeretném egy kicsit bepótolni a lemaradásom az elmúlt eseményekről. :)

Februárban nagyon sok minden történt, azon kívül, hogy elkezdődött az egyetem. Aminek a leginkább örülök, az az, hogy megint napi szinten beszélek Linával. Linát még nagyon régen, szerintem általános iskolás koromban ismertem meg az interneten. Azóta jóban vagyunk. Voltak időszakok, hogy nem beszélgettünk, de végül mindig megtört a csend. Néha elfelejtem mennyire fontos is nekem, hogy van. Ha belegondolok, ő az egyetlen olyan barátom, akivel ilyen régóta tartom a kapcsolatot. Persze ne úgy képzeljétek el, hogy csak online beszélgetünk, és ennyi. :) Sokszor találkoztunk már régebben is. Mindig felosztottuk, hogy melyik szünetben ki megy a másikhoz. Hiányoznak azok az idők.

Sheldon Bloom

A mai napon csak egy rövid bejegyzéssel jelentkezem. Nem tudom láttátok-e, de az Otthon Theatrum soundcloud oldalára felkerült az első felénekelt dalom. Még mindig van hova fejlődnöm, néhány részt például teljesen újraénekelnék legszívesebben, de mindent összevetve nem is lett olyan rossz. Örülnék neki, ha megírnátok nektek hogyan tetszik, mit gondoltok róla. :) Szóval írjatok! *-*
(Jól tűröm a kritikákat is.)

Sheldon Bloom - Mótyán Mónika