Nyár végi kiruccanások

Konnichiwa!

 Nagyon régen írtam utoljára. Azóta beléptem a 2x birodalmába és az iskola is elkezdődött...

Hazatértünk utána  nyár fennmaradt részében nem történt semmi számot tevő esemény. Beleértve a születésnapot is. Mivel maga az írországi út volt az ajándékom, nem is vártam semmit. Az viszont nagyon megható, amikor a gyülekezetben eléneklik a Boldog Születésnapot-ot, és látod rajtuk, hogy szívből jövően kívánnak neked minden jót. Ezek után tényleg csak azt tudtam mondani, hogy köszönöm Istennek, hogy ilyen emberek közé vezérelt.

Persze azért nem volt eseménytelen a nyár vége. Egyik nap kis családunkkal felkerekedtünk, hogy mi bizony elmegyünk és megnézzük a Fertődi kastélyt. Vagyis a terv ez volt... Ugyanis az általunk kiválasztott pénteki napon a kastély csak korlátozottan volt látogatható, mivel az emeleten valamilyen hangverseny előkészületei folytak. Ezt a tényt persze sehol nem tüntették fel, még az interneten sem. 

Ez ahhoz vezetett, hogy apu panaszkönyvet írt, míg mi gondolkodtunk a fél áron megtekinthető a földszinti rész opción, amelyet végül elvetettünk. Úgy döntöttünk, ha már ilyen messzire eljöttünk, akkor menjünk tovább. Így hát Pozsony felé vettük az irányt, át az osztrákokon. Apuék meg is jegyezték mennyivel kulturáltabb és jobb az osztrák rész. 

Pozsonyban én voltam az idegenvezető, mivel a gimnáziumi énekkarral már voltunk ott. Hát maga a vár még mindig nem olyan hatalmas szám... Viszont jó volt figyelni a sok ázsiai turistát, ahogy kattogtatnak a fényképezőjükkel, és némelyik férfi rafináltan közelít felénk, de megszólítani nem tudnak. xD Viccesek. És egy bácsi megkérdezte tőlünk angolul, hogy ikrek vagyunk-e. Nem értem miért kérdezgetik ezt folyton... :D Pedig 3 évvel idősebb vagyok...

Ha már Brassóban voltunk, úgy döntöttünk beugrunk Anitáékhoz, anyu barátnőjéékhez. Lili nagyon nagyra nőtt, mióta utoljára láttuk. Furcsa milyen gyorsan nőnek a gyerekek...

Az ezt követő héten még elmentünk a tatabányai Gyémánt fürdőbe, mint utolsó nyári kikapcsolódás. Most voltunk ott először, és igazából nem is rossz, de hirtelen erős vágyat éreztem, hogy elmenjünk a

z AQUARÉNA Mogyoródi Víziparkba. XD De azért lelkesen csúszdáztunk itt is. Mielőtt elindultunk haza, láttunk Andival egy olyan gyönyörű kisfiút... Olyan volt, mint egy mini herceg egy mangából. *-* Hát sajnos nem az én korosztályom. :D

És hogy még az iskola kezdete előtti héten se unatkozzak, megbeszéltem Móni nénivel, az énektanárnőmmel, hogy segítek a gerlingenből érkező vendégek körüli dolgokban. (Gerlingen Tata testvérvárosa, és az egyik évben az itteni zeneiskolából megy ki a vonószenekar, vagy csak egy része- inkább utóbbi- a következő évben pedig tőlük jönnek emberek. Furcsa, mert Gerlingenből általában idősebbek, felnőttek is jönnek, míg tőlünk csak fiatalabbak. Szóval segítő lettem. Pénteken ott voltam a fogadásukon, vasárnap elmentem velük a budapesti városnézésre, hétfőn vásárolni és persze a koncerten is beültem hegedülni. Közben esténként biliárdoztunk. Kedden Patrick és Nadine unszolására, egy kis egyeztetés után végül a Balatonra is elmentem velük. 

Kicsit megviselt az egész napos strandröplabdázás. A végén már nagyon fájt a kezem. XD Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy végül el tudtam menni. Szerdán Patrick hazafuvarozott minket Móni nénivel, és a nap további részét, majd az éjszakát is nálunk töltötték Nadine-nal. Az este nagyon vicces volt, mert filmet szerettünk volna nézni, csak éppen nem tudtuk, hogy mit, íy trailerek hadát néztük végig, de végül magát A kiválasztott filmet nem sikerült. XD

Olyan szomorú volt, mikor végül tényleg elindultak hazafelé. Úgy örültem, hogy itt voltak, főleg mivel idén nem sikerült senkit sem fogadnom, pedig itt volt Maike is, akinél tavaly laktam, és Nadine pedig két éve lakott nálunk.

Mindezek hatására viszont rájöttem (ismét), hogy élvezem, ha idegen emberek vesznek körül, még ha nem is tudok velük az anyanyelvemen beszélni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a jövőm nem Magyarországhoz lesz köthető, bármennyire szeretem is kis hazámat...