2. évem kezdetei

Sziasztok!

Szeptember 10-én (ami nem mellesleg drága húgom születésnapja volt :D) végre elkezdődött az egyetem. Idén lettem másodéves magyar szakos hallgató, japán minor szakkal (minor szak=mellék szak). 

Ebben a félévben, mindkét szak figyelembevételével is azt mondhatom, hogy nincsen sok órám. Ennek persze nagyon örülök, de tudom, hogy következő félévben ez változni fog. 

Az első hét a tárgyak és esetleges új tanárok megismerésével telt, persze a tananyag vételével együtt. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy néha irigylem azokat, akik konkrét célkitűzéssel vágnak neki az egyetemnek vagy egyéb iskoláknak, mert én a mai napig nem tudom, mit szeretnék csinálni... Ettől függetlenül örülök, hogy ide járok. Magyaros tárgyaim közül van amit nagyon szeretek (persze eddig azt sem sikerült még eldöntenem, hogy az irodalom vagy a nyelvtan áll-e hozzám közelebb...), és amit kevésbé, vagy éppen félelmetesnek tartok. Legutóbbi kategóriába sorolnám a Nyelvtörténetet, de ezt is csak a 140 vizsgatétel tükrében... X_x

De például ott van a Világirodalom óra, amit nagyon szeretek. A szerelmi költészetről tanulunk. Trubadúrok, portugál és spanyol szerelmi költészet a középkorban... Most mondhatnám azt, hogy tetszik, mert lány vagyok, de nem tudom... Van olyan lány akinek nem tetszik, tehát nem általános érvényű ez a kijelentés sem. :D

A japános óráimat pedig egyszerűen nagyon szeretem! *-* Van óránk két anyanyelvi tanárral is, Kaoru sannal és Seiji sannal. Kaoru sensei annyira aranyos, amikor magában hümmögve nyugtázza a dolgokat, még akkor is, ha az első óráján semmit nem értettem, mert olyan gyorsan beszél és olyan szavakat tud használni, amiket én nem ismerek, Seiji sensei pedig vicce, kedves és teljesen oda vagyunk érte. Ahogy Valen mondta: "Én olyan férjet szeretnék, mint amilyen Seiji." Megértem... xD Bár jelenleg ilyen kijelentéseket nem tennék. 

A 4 japános óránkból, tehát kettőt anyanyelvi, kettőt pedig magyar tanár tart. A szövegolvasáson különböző híreket veszünk végig, és a szöveg kanji részéből írunk mindig a következő órán, nyelvtanon pedig átismételjük és kibővítjük az eddig tanultakat. A nyelvtan órán kicsit lassan haladunk, és néha még unatkozunk is, de ha oda figyel az ember, egész jó tud lenni. Sok új, vagy fontos információt megtudhatunk. Tehát próbálok figyelni, ami persze nem mindig sikerül...

Összegezve: Idén egész jó és érdekes tárgyaink vannak, és van néhány igen jó tanárunk is, viszont vannak kedves tanárok, akik valamiért mégsem tudják éreztetni velünk, hogy az általuk tanított tárgy érdekes lenne... ^^"

Szintén az első héten, az első hétfőn Valennal elmentünk az A38 hajóra, és a magyar dal napja tükrében részt vettünk egy Anti Fitnesz Klub koncerten. Nyááá. Nagyon jó volt. A világítás, a dalok... Úgy reztem megsüketülök, de kit érdekel! xD Köszi Valen, hogy elrángattál! :D

 

Viszont az elmúlt 6 iskolahét után úgy érzem, még mindig nem csináltam semmi érdemlegeset... Jól megírtam a kanji dogákat, de ennyi. És most itt áll előttem 2 hét szünet, amiben valamit tenni kéne. Tanulni, esetleg elkezdeni a szemináriumi dolgozatot Régi magyarra.... (Igen, 2 hét! :D Mivel a következő hét eleje két nap kimaradással indul -> nemzeti ünnep, és ugyanezen héten kerül megrendezésre az egyetemünkön a Tréning hét elnevezésű, minden félévben megrendezendő program. A tréninghét most szerdától szombatig tart, ahol 3 különböző típusú -> Egészségi, Lelki vagy Szakmai kurzusból kell két különbözőt választani. Mi Valennal és Katával péntekre vettük fel mindkét tréninghetes programunkat, melyek a következők: Tanko-bushi Kaoruval és Seijivel, és Bevezetés a haiku költészetbe. Tanko-bushi táncra Kao (Claudia) is jön velünk! ^^ 

Kíváncsi vagyok milyenek lesznek. :D

(A kollégiumi szobánkról viszont inkább ne beszéljünk... xD A franc tudja honnan jönnek, de darazsak tömege szállta meg kis hajlékunkat... Talán most utolsó napokban nem voltak olyan sokan, de kíváncsi leszek mennyien lesznek amikor 2 hét múlva visszamegyünk... Emellett még ott vannak az időnk fel, feltűnő hangyák és a folyamatos koszos edénykupac az asztalon... A koszt nem is említve... Katával előléptünk fő takarítóknak, de mi sem szereznénk folyamatosan sepregetni, mások edényeit pedig még egyszer nem fogom elmosni...)

Budapest, Budapest te csodás. ^-^