Sziasztok!! (≧∇≦)/
Megkésve bár, de törve nem, elérkeztünk magához a táborhoz. Egy kisebb leírás következik sok-sok képpel.
Július 8-án hajnali 4 órakor kellett kelnünk. Nem aludtunk csak olyan 3 órát, így egészen fáradtak voltunk a nap egyes részeiben. Mi, főbb segítők előbb kellett lemenjünk Siófokra, főként azért, hogy mire a többiek megérkeznek, már kész legyen az ebéd. Ezen a napon még csak a koreaiak jöttek le a táborba. A magyar résztvevők a következő napon csatlakoztak. Persze az ebéd nem lett kész, minden össze-vissza volt, de egy kellemes napot töltöttünk el még a kisebb létszámmal. Őszintén szólva örültünk is neki, hogy csak ennyien vagyunk, és így szemmel láthatóan közelebb kerültünk a koreaiakhoz, mint a többiek.
 |
| És még csak mi 4-en érkeztünk meg... |
 |
| A programok és csoportbeosztás megtervezése. |
Vacsorára Gergő-féle hamburgert készítettünk kinn a tűzön. Nagyon finom volt. Egy dolgot már itt sikerült felfedeznem. A koreaiak nagyon hamar éhesek lesznek. （’-’*) Igaz, hogy az étkezések között mindegyik nap nagyon hosszú idő telt el, mivel egyszer sem sikerült a tervezett időbeosztást megtartani...
 |
| Készül a finom hamburger husi. ^o^ |
Este imaórával zártuk a napot. Mivel még mindig kevesen voltunk, együtt ültünk le a teremben az összetolt asztalokhoz. Ami nagyon meglepett, az a koreaiak imádkozási módszere. Egyszer csak mindenki hangosan kántálni kezdett. Teljesen átszellemülten, a saját kis világukba elmerülve beszéltek. Néha felemelt hangsúllyal. Mindenki máshogyan. Voltak kisebb szünetek, amikor csak a pásztor beszélt, majd ismét elkezdődött a versenyszerű hangos imádkozás. Nagyon meglepődtem, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel csak még inkább közelebb akarnak kerülni Istenhez. Hiszen ha hangosan kimondod ami a szíved nyomja, Isten könnyebben meghall majd téged. (^人^)
Minden nap fél 7-kor volt ébresztő. Először azt hittem nem fogom bírni, mert az nagyon korán van a késői lefekvés mellé, de nem így történt. Általában már 6 órakor felkeltem én is, és mentem segíteni a reggeli előkészítésében. Mint az összes többi étkezés, a reggeli is mindig másik időpontban volt. 4 személyes asztaloknál lehetett ülni, jobb esetben vegyesen. A reggelinél ismét meglepődtem. A koreaiak nagy lelkesen mindent a kenyérre pakoltak, ami az asztalra lett téve. Mindent. Vajat, felvágottat, sajtot, lekvárt, pirosaranyat és a salátát is.. Mind egyszerre. És ízlett nekik.... Én inkább nem kísérleteztem és kihagytam ezt a minden bizonnyal csodálatos ízharmóniákkal rendelkező étket. ^^"
Ami engem eléggé zavart, és innen a bejegyzésem nem napra lebontva fogja részletezni a történéseket, ahogy néhányan viselkedtek. Volt pár ember, akikre többen is panaszkodtak. Számomra is voltak antipatikus egyének. Főként lányok. Ez a tábor nem a párkeresésről szól, én pedig mindig megvetettem az elvakult Ázsia fanokat. Akik minden ázsiai fiúra potenciális "áldozatként" tekintenek... Az egyik koreai fiú azt mondta rám, hogy túl agresszív vagyok, és hallotta, hogy nagyon odavagyok az ázsiai fiúkért. Lehet, hogy kissé túl nyílt a viselkedésem, és ha tetszik valaki azt mindenki észreveszi, de agresszívnak még nem neveztek emiatt. A másik kijelentés pedig kissé megsértett. Nem tudom honnan hallotta, de nagy tévedésben él. Szeretem az ázsiai fiúkat, de nem csak ők léteznek a földön. Ezen a beszélgetésen az adott koreai fiúval még nagyon sokáig bosszankodtam. Nem tudtam megnyugodni. Úgy éreztem teljesen félreismertek. Már a nyár végére azért sikerült ezen is túllépni. Nem az én problémám, ha valaki inkább mások véleményére hallgat, minthogy megismerje az illetőt, és megbizonyosodjon róla, hogy az, amit hallott valóban igaz volt-e vagy sem.
 |
| Elkezdett esni az eső... >-< |
A tábor ideje alatt egyszer sem tudtunk lemenni a Balaton partra, mert az idő úgy döntött nem támogat minket. Amikor végre ráértünk volna, biztosan elkezdett esni az eső. De így is feltaláltuk magunkat. A nap nagy része úgy is a következő étkezés előkészítésével telt. Legalábbis nekünk, szervezőknek. Volt két nap, mikor az ebédet 2-2 csapat készítette el. Ezek főként koreai ételek voltak. Míg 2 csapat főzőcskézett, a másik 2-nek szabad programja volt. Ez elegendő idő volt ahhoz, hogy megtanuljak snapszerozni. (*^o^*)
 |
| Tteokbokki és Kimchi bokkeumbap Nekem kicsit csípősek voltak... ^^" |
Napközben mindig volt koreai nyelvtanulás, valami játék, ahol a csapatok egymás ellen mérkőzhettek meg. Ilyen volt például a koreai kvíz, vagy a yut nori (tradicionális koreai játék. Általában egy plédre kell dobálni 4 dobópálcikát, melyek 4 oldalára különböző minták vannak vésve. Attól függően, hogy milyen minták lesznek láthatóak kell lépni a táblán. A lényeg, hogy minél hamarabb visszaérj a kiindulópontba.) A yut norinál kicsit sikerült felhúznom magam, Mert a nyertes csapat ajándékot kapott a koreaiaktól, viszont mi semmit nem kaptunk, pedig a kvíz játékot mi nyertük meg, és az nehezebb is volt, mint a pálca dobálás.... Ezt szóvá is tettem elég hangosan. Így utólag belegondolva lehet nem kellett volna...
 |
| Kezdődik a yut nori |
Esténként vagy a foci vb-t nézük, vagy beszélgettünk és játszottunk. Az utolsó este legtöbben levonultunk a pincébe játszani. 3 csapat volt, akik 3 különböző játékot játszottak (Uno, Fekete Péter és Dixit). Tanár úréknak hála rengeteg choco boy volt a táborban, így volt mit majszolni a játék közben.
 |
| Running man az utolsó napon |
Az utolsó előtti este a koreaiak műsort adtak nekünk. Volt teakwondo, kpop tánc és még több kpop tánc. Nagyon tetszett. Ügyesek voltak. És akkor még nem is említettem meg azt a szexi mozdulatot a fiúk táncában, amire az első sorban ülő lányok mind elpirultak.
Az utolsó este pedig mi, magyarok adtunk egy kis műsort. Gergő nagymamájának hála volt magyar népviseletünk, amibe be is öltöztünk, és egy kevésbé begyakorolt néptáncot adtunk elő. Inkább csak pár lépés bemutatásaként lehetett rá tekinteni, de ahhoz képest, hogy mennyit gyakoroltunk rá, egész ügyesek voltunk, és a koreaiaknak is tetszett. Utána persze még egy órán keresztül fotózkodtunk mindenkivel. ^^
A mi kis néptáncunk mellett két lány kpop táncot adott elő, valamint volt népdaléneklés és körtánc is. Vicces volt, de nagyon élveztem.
Hogy őszinte legyek, segítőként elég sok mindenből kimaradtam, amiről így nem tudok beszámolni. El kell jönni, és megtapasztalni mindazt, ami egy ilyen táborban történik.
Az utolsó nap reggeli után már készülődtünk és mentünk is haza. A koreaiak és a résztvevők vonatoztak, míg mi autóval, pár órával később indultunk vissza Budapestre. A tábor végső kitakarítása ugyanis ránk maradt. Visszarendeztük a székeket, végigjártunk a szobákban, hogy felsöpörjünk és összeszedjük az otthagyott szemeteket, miközben jókat nevetgéltünk.
Gyorsan eltelt a táborban töltött néhány nap. A visszajelzések azonban pozitívak voltak. Sokan még idén szerettek volna még egyszer jönni, ami persze nem lehetséges. Mi örülünk a sikernek, és igyekszünk, hogy az elkövetkezendőkben még magasabb legyen a színvonal.
Most már az sem titok, hogy jövőre ismét lesz tábor! Rengeteg új ötletünk van és új segítőkkel is bővültünk, így mindenkit biztosíthatok, hogy a jövő évi tábor még a mostaninál is jobb lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése