Egy új élmény~

Üdv ismét! ^~^

Azt gondoltam írok még egy posztot a beszámoló előtt, mivel az elmúlt időben nagyon nem írtam semmiről, és most is csak a Padlásról. (シ_ _)シ

A napokban próbáltam szépen megfogalmazni egy új posztot még a Padlás premier előtti időszakról, de nem voltam vele elégedett és ezért kitöröltem... Szeretnék úgy fogalmazni, hogy mindenki számára érthető legyek, ne csak a közeli baráti körömnek, és mégis mindenkit közel engedni magamhoz, hogy senki ne érezze, hogy kívülálló lenne. Nem tudom, hogy ez mennyire megy, vagy mennyire nem, mindenesetre csak azért, mert nem tudok megfelelni a saját elvárásaimnak, nem fogom abbahagyni a blogolást. néha azt hiszem, hogy még csak meg se nézik az oldalam, és nem is tudom, hogy minek írom, aztán fellépek ide és látom, hogy vannak, akik rám is kíváncsiak. Ezt nagyon szépen köszönöm. ♥(ˆ⌣ˆԅ)

Végül úgy döntöttem nem írok már olyan nagyon részletes beszámolót, hogy mi történt a hétvége előtti hetekben, viszont töltök fel képeket kisebb kommentárokkal. 

(A képek a Japán Alapítvány honlapjáról származnak.

Még több kép <ide> kattintva.)

Körülbelül két hete részt vettem a Japán Alapítvány Budapesti Irodájának egy, A Japán udvari zene és a buddhista kántálás rituáléja névvel megrendezésre került programján. Nagy örömömre a helyszínen találkoztam egy Japán szakos csoporttársammal, így társaságom is volt arra a délutánra. 

A Joudou Shinshuu (Tiszta Föld) Buddhizmus néhány szerzetese érkezett kis hazánkba, hogy megismertessék velünk kultúrájuk és egyben mindennapi életük egy szeletét. Elképesztő élmény volt végighallgatni a műsorukat. Ahogyan hallgattam a szútrák kántálását, majd a tradicionális, főként bambuszból készült hangszereken felcsendülő Gagaku dallamait, néha behunytam a szemem és elképzeltem, hogy egy buddhista szentélyben vagyok Japánban. Teljesen magával ragadott a hangulat, a légkör, amit teremtettek. Minden más kiment a fejemből. Átszellemülten és szinte megszeppenve hallgattam végig a műsort. Elképesztő élmény volt. 

A videón nem a hozzánk ellátogató buddhista szerzetesek láthatóak, viszont a felhangzó Etenrakut, mely a Gagaku talán legkedveltebb dallama (sok népdal az Etenrakuból ered), a műsor végéhez közeledve mi is meghallgathattuk. Ezúton is szeretném megköszönni a Japán Alapítványnak, hogy ilyen csodálatos élményben lehetett részünk!

A végén kedves szaktársammal odamentünk a színpadhoz megnézni milyen kottából is játszottak, melynek eredményeképpen egy-egy lapot meg is tarthattunk, melyet rögtön két szerzetessel is aláírattunk. 

Őszintén szólva nem értem, hogy hogyan is kéne olvasni, vagy értelmezni ezt a fajta kottát. Ha valaki ért hozzá, vagy tudja, örülnék neki, ha elmagyarázná nekem. ┗(･ω･;)┛

Pár szót váltottunk a szerzetesekkel is, többek között arról, hogy hogyan tetszik nekik Budapest, és megdicsértek, hogy milyen jól tudunk japánul. Nagyrészt nem én beszéltem, és nem is érzem, hogy tényleg jól beszélném a nyelvet, így ehhez sem szóltam hozzá. 

Végül nagy hajlongások, mosolyok és Sayonara-k kíséretében mentünk el. 

Végezetül néhány tényleg csak nagyon rövid kommentárral ellátott kép következik （・∀・）:

Nagyon szeretek sütni. Főleg a túrós, citromos és joghurtos sütiket szeretem. :3

Fényképezni is nagyon szeretek... 

Még akkor is, ha csak telefonnal tudok, és az nem csinál olyan jó képeket, mint a profi fényképezők. 

~(>_<。)＼

Tata pedig gyönyörű hely a fotózáshoz...

Megérkezett unokatesónk esküvői meghívója Romániából. Szerintem nagyon kis aranyos és ötletes. A szöveg rajta olyan, mint egy párbeszéd. Anyu lefordította nekünk, mert itt, a mi kis családi körünkben egyedül ő beszél románul... 

Idén szeptemberben ismét Bukarestbe utazunk és végre megint találkozhatunk az ottani rokonokkal, és most egy nagyon boldog esemény kapcsán!

₍՞◌′ᵕ‵ू◌₎♡