A cicák birodalma

Sziasztok!

Elnézést az ismételt késésért. Kisebb krízisen megyek keresztül önmagam megítélését tekintve, valamint egészségügyileg sem álltam/állok a toppon az elmúlt időszakban, de igyekszem mindent helyreállítani. Még mindig le vagyok maradva 2 hónappal, de igyekszem majd bepótolni, mert annyi mindent szeretnék mesélni, ami mind Márciushoz kapcsolódik. Csak érjek oda. ^^" 

A Februárt rögtön egy forgatással kezdtem. 2-ára hívtak ismét, amire én boldogan mondtam igent. Ez a boldogság a hajnali kelés, és kosztümös film révén felmerülő apróbb ruhaproblémák után még mondhatni nem múlt el, viszont a hideg kövön állás kis félcipőben, a hideg szélben egy idő után fájdalmas tevékenységgé alakult. A lábunk lefagyott, majd a szél a kezünket is olyannyira lehűtötte, hogy a végtagjaink a kín fő forrásává váltak. Én és egy lány ezt az állapotot enyhítendően folyamatosan hülyéskedtünk, hogy addig se figyeljünk rá. 

Én ennyit szerintem még nem nevettem egy napon már elég rég óta. Sajnos ez a nevetés egy idő után már csak torz képmása lett önmagának. Majdnem elsírtam magam, mikor végre ebédszünetet kaptunk. A délután se volt jobb. A dolgokat enyhítette a talán minket megsajnáló nap sugarai, de a több órás állás mégsem lett jobb. Már csak a meleg tea támogatott minket a kitartásban. Sajnos Robert Pattinson sem segített a problémáinkon, és még csak nem is csillogott a napfényben...

(Az egyik honlapon találtam képet a forgatásról, most azokat publikálnám. Az oldal egyébként itt elérhető.)

Az elkövetkező heteket Tata és Budapest között ingázva töltöttem, aminek hála mára már minden bajom van. A fejem is majdnem mindig fáj, és érzem, hogy eléggé megvisel a folyamatos utazás. Utána érdeklődtem, és azt mondták, a szervezetemet megviselheti a folytonos jövés-menés, így most próbálok kitalálni valamit, hogy hogyan legyek ismét energikusabb és egészségesebb…

Időközben megérkezett a rókafarkam is, amit ebayről rendeltem, és azóta mindenhová magammal hurcolom. Vicces látni, hogy az emberek hogy megbámulják, sőt, néha azt hiszik nem feltűnő, ha szemüket rajtam tartva összesúgnak miközben én éppen elfordulok. X”D

Az első komoly virágcsokor amit
fiútól kaptam.
Hisa vette nekem Valentin-napra. *-*
Én is csináltam neki házi
készítésű bonbont. ^^

Kuro (a rókafarkam újdonsült neve, köszönet érte Hisának), nagyon jól beillett a majdnem két hét elteltével elérkező programunkhoz. Kata végre ismét Budapesten járt, melynek oka nem más volt, mint egy Egyházi Géza koncert. Úgy terveztük elmegyünk Nippon Groove-ra így 6-an (Kata, a vőlegénye Tomi, Valen, Daigo, Hisa és én), de végül úgy elfáradtam a szombati Padlás előadáson (ami nem mellesleg most nem a Kondorban, hanem a Bethlen Téri Színházban volt) , hogy leírtam a többieknek, én nem szeretnék menni. Végül mindannyian Valenék új albérletébe mentünk közösen iszogatni és beszélgetni.

+｡:.(*･ω･)o旦　旦o(･ω･*).:｡+

 Utólag kiderült, Valenen kívül nagyon senkinek sem volt kedve bulizni menni, így annyira senki sem bánta a dolgot. Kellemes estét töltöttünk el együtt, és Hisa nagyon megkedvelte Tomit.

Másnap gyülekezet után ismét találkoztunk a Deákon. Úti célunk immáron nem más volt, mint a nem messze lévő Cat Cafe. Kata már délelőtt is ellátogatott oda, de azt mondta nem ehet megunni, ezért szívesen eljön velünk még egyszer.

Odaérve elfoglaltunk a belső teremben egy, a sarokban elhelyezkedő kényelmes kanapét, majd cicafelfedező túrára indultunk. Körülbelül két macsekon kívül mindegyik lustán heverészett a kévázó különböző részein. A mindenki tetszését elnyerő hatalmas vörös Lacuna Coil még csak arra sem vette a fáradságot, hogy egy lépést tegyen az elé tett macskafalat felé. Egyedül akkor mozdult meg, mikor nyújtózkodni szeretett volna, vagy éppen kényelmesebb pozícióra váltott a további heverészéshez. Az idő többi részében szinte megvetően nézte a kitartásunkat, amivel mozgásra szerettük volna bírni. (/・0・)

Szerencsékre voltak más cicák, akik aktívabbak voltak előbb említett társuknál, és a macskafalatkák szagára egyből ott termettek az asztalunkon. Kicsit féltünk is, hogy felborítják a nemrég rendelt catpuccinónkat.

Katáék korábban távoztak a fent említett koncert miatt, de mi még Valennel (Daigo végül nem jött el) lelkesen simogattuk és fényképeztük a kis mancsosokat. Azért egy-két óra elteltével mi is távoztunk, mert már kezdtük kellemetlenül érezni magunkat, hogy a catpuucinon kívül semmit sem rendeltünk már több órája, és habár más szívesen beülne, hely híján nem tud.

Még egy darabig beszélgettünk Valennal, majd ő is, és mi is hazaindultunk.

Nagyon jó volt ez a két nap, és örültem, hogy végre megint találkozhattunk Katával! Legközelebb a zoo cafeba is el szeretnénk majd jutni!

次のポストまで皆待っててね~~~

バイバイ　(o^^)/~~~

~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~  ~


Korea update:


Remélem mindenkinél kellemesen telt el a Húsvét! Habár azt mondtam minden héten írok, nem tettem. Ennek legfőbb oka a koreai utazásunk körüli problémák voltak. Újabb és újabb fejleményre vártam, hogy végre kicsit tisztábban lássam hányadán is állunk a dolgokkal.

Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán leírjam-e ezt a blogomba, és végül úgy döntöttem megteszem.

Mint már említettem, a gyülekezet 6 tagja utazik Korába nyáron Ági és Géza (a lelkész és felesége) által. A repülőjegyünk már megvan, visszamondani csak úgy lehet, hogy az az összeg elveszik (amennyiben nem az utazás előtt mondjuk vissza valamilyen betegségre, sérülésre hivatkozva), tehát nem érdemes.

Mikor Ágiék megkérdezték, hogy szeretnénk-e velük Koreába menni, örömmel mondtunk igent. Akkor mondtak nekünk bizonyos feltételeket, amikbe mindannyian beleegyeztünk. Ezek a feltételek azonban az idő múlásával egyre inkább megváltoztak.

A helyzet odáig fajult, hogy múlt hét szombaton felautókáztunk Budapestre a szüleimmel, hogy ott Gergővel és az ő szüleivel közösen beszéljük meg a dolgokat Ágiékkal. Nem mondtunk nekik semmit, miről is lenne szó, így a hétvégén már nagyon kíváncsiak voltak. Gergő anyukája kezdett beszélni. Végigmentünk az összes problémánkon. Néha én is hozzászóltam a témához, de nagyrészt csendben figyeltem hogyan alakul a beszélgetés. A dolgok most még drasztikusabbnak hatottak, mint korábban bármikor. Az utazási költségek megugrottak, a látnivalók, amiket mi szerettünk volna megnézni lecsökkentek. Az ár-érték arány elképesztő fordulatot vett. Az út egyre inkább egy gyülekezetből gyülekezetbe való rohanásnak látszott.

Mikor végre hazaindultunk, úgy éreztem a helyzet nem lesz jobb. Habár hívő vagyok, nem hiszem, hogy a közeljövőben adódik majd még egy lehetőségem kimenni Koreába, így most szeretnék minél több mindent megnézni. Ezzel a többiek is így vannak.

Este még kaptunk egy telefonhívást Ágitól, melyben felajánlott egy lehetőséget, amellyel nem szerettünk volna élni, és mint utólag kiderült, nem is kivitelezhető.

Vasárnap nem mentem fel Pestre a gyülekezetbe, hiszen Hisa nálunk töltötte a hétvégét, így Tatán mentünk templomba. Gergő hívott koradélután, hogy baj van. Ágiék beszélni szeretnének velünk, de nem mondják meg miről. A kilátásaink fekete felhők mögé keveredtek. Most várjuk a csütörtököt, hogy megtudjuk miről is van szó, amely ennyire megtörtnek láttatja az embereket.

Bármi is történik, megyünk Koreába. Nem tudom még pontosan hogyan, de biztos megoldjuk. Holnap írok. Addig is szurkoljatok!