Először is szeretnék minden kedves olvasómnak Sikerekben gazdag, Képzeletet felülmúló Boldog Új Évet kívánni!
Nem tudom, hogy ti szoktatok-e újévi fogadalmat tenni, én ugyanis nem nagyon, de idén megfogadtam, hogy márpedig megcsinálom amit a fejembe veszek, bármi legyen is az. Sőt, a japán nyelvet is normálisan megtanulom végre, hogy idén ne teljes lemondással álljak majd a
nyelvvizsga előtt.
Ahogyan ígértem, ez a poszt főként az ételekről, finomságokról fog szólni. 2014 rengeteg szempontból különlegesnek számít. Olyan sok dolog történt, amiért visszatekintve hálásnak érzem magam. A teaszertartásos workshop, a sok esküvő, a barátaimmal töltött idő, az ausztriai keresztény konferencia, a forgatások, az új emberek, akikkel találkoztam, Hisa és még sorolhatnám.
( ＾◡＾)
( ＾◡＾)
Az elmúlt év az ételek terén is nagyon változatos volt. Én, aki nagyon szereti a hasát (bár most megint azt a korszakomat élem, amikor alig tudok enni, mert majdnem mindentől rosszul leszek, és nem tudom hogy miért. Eddig sem sikerült rájönnöm, de vannak ilyen időszakok. (┳◇┳) ) csodálattal néztem az újabbnál-újabb finomságokat. Már a koreai táborban is sok mindent megkóstolhattam, amit eddig nem ettem (Hát még mi lesz akkor, amikor már Koreában leszünk!), aztán találkoztam Hisával, és mintha valami eddig ismeretlen világba csöppentem volna, hirtelen olyan dolgokat kóstolhattam meg, amiket már régóta szerettem volna, vagy eddig eszembe sem jutott volna.
 |
| Rákos-rukkolás tagliatelle |
Az egész azzal kezdődött, hogy mindig más étterembe mentünk enni, amit vagy már kipróbált, vagy hallotta, hogy jó. Az eddigi "nem járok étterembe" széria itt megszakadt. Azóta sokfelé voltunk már, ettünk curryt két helyen is (hogy eddig én mit hagytam ki *-*), és megtaláltuk a kedvenc tésztás éttermünket, a Deáktól nem messze.
Aki esetleg szeretne iszonyatosan jó spagettit és különböző tésztás ételeket enni, annak ajánlom a Pasta Bellát. Szerintem nekünk hivatalosan is ez lett a favoritunk. ^^
Hisának köszönhetően életemben először ehettem okonomiyakit is. Már sokat hallottam róla Kaótol is korábban, hogy most ennek csinált okonomiyakit, aztán annak, aztán magának és ááá. Úgy meg akartam már kóstolni. Már terveket szövögettem, hogy küldetek magamnak okonomiyaki szószt, és nekivágok magam, azonban ezt az ötletemet nem kellett megvalósítanom. Egyrészről találtam a neten okonomiyaki szósz receptet (kipróbáltam itthon és hasonlít rá!!!), másrészt Hisa volt olyan kedves, és az egyik nap csinált nekem okonomiyakit. Hát... Én teljesen beleszerettem. Laktató és olyan finom.(∩˃o˂∩)♡ Azóta a házi szószommal én is megpróbáltam reprodukálni itthon is, s habár kinézetre nem lett olyan szép, az ízvilága egészen közelített a már korábban megkóstolthoz.
Ősszel azt is kipróbálhattam, hogy milyen egy igazi koreai reggeli. Szerintem én ennyire még életemben nem voltam tele. Amikor Ági (lelkész felesége, náluk voltam pár napot) délután 2-kor jött, hogy jajj ebédelni kéne szinte sírva fakadtam, hogy én márpedig nem tudok többet enni, de azért csak megettem mindent, amit elém tettek, ami igazi kihívás volt az adagokat tekintve (nem is értem miért kaptam kétszer annyi rizst, mint amennyit magának tett Ági)... Ha Koreában is ennyit kell majd enni, azt hiszem hazafelé csak legurulok majd a repülőről és magam előtt görgetem majd a bőröndömet amíg a szüleim fel nem pakolnak majd valami vontatóra. X"D
A sornak itt azonban még korán sincsen vége! A java még csak most következik! Sok japán finomság! Ｏ(≧∇≦)Ｏ
Az életemben először kóstolhattam meg lista nem állt meg az okonomiyakinál. Sőt! Először is meg kell említenem a rament. De nem azt a Momotarós fajtát, amit már korábban is ettem, hanem az igazi japán rament! A Ferenciek terétől nem messze, a magas háztenger sűrűjében, amikor már nem tudod hogy mennyit is sétáltál pontosan, ott találod meg a Biwako éttermet. A kínálatban nem csak ramen található, de kérhetünk Dorayakit vagy Daifukut is, ihatunk Saket és még a Syochut is kipróbálhatjuk. Mi "csak" egy tál ramenre tértünk be (Miso Rament ettünk), amiből Hisa terészetesen a nagy adagot vette, mondván, hogy "Japánban ez normális".
Na én amikor megláttam azt a hatalmas tálat, ami az asztalunk felé közeledik nem tudtam mit mondjak. Mostkezdjek el nevetni, hogy persze, normális, ha valakinek kétszer akkora gyomra van, mint az enyém, vagy sírjak, hogy az életben nem tudom majd megenni. Végül erőt vettem magamon és nekivágtam a lehetetlennek tűnő feladatnak. Az íze valami olyan fenséges volt. (*T▽T*) Össze sem lehet hasonlítani a Momotaróban kaphatóval.
Az étteremben rajtunk kívül eleinte csak egy 3 tagú japán család volt (anyuka, apuka, kisfiú), akiket szerintem már túlságosan is bámultam. Jó, a figyelmem középpontja a kisfiú volt. Olyan aranyos volt, hogy nem tudtam nem bámulni. xD Az apuka és volt, hogy felénk nézett, de nem tudom, hogy a japán-magyar páros volt annyira érdekes a számára, vagy csak kezdte magát rosszul érezni, hogy végig a kisfiát bámulom... ^^"
Végül, ha csak csigalassan is, de a ramen nagy részét sikerült megennem, és egy kisebb keveredés után jóllakottan baktattunk hazafelé. Hisa éppen akkoriban kapott csomagot az anyukájától, amiben sok finomság lapult. Már korábban szerencsém volt megkóstolni a zöld teás Kit Katet, ami után azóta is vágyakozom, és most még több édesség került a szemem elé. Sok zöld teás finomság, és mellé savanyú gumicukor. A savanyú gumicukrok a kedvenceim közé tartoznak, így amikor Hisa megfogott egy doboz Pockytés egy csomag gumicukrot, hogy nyugodtan vigyem haza, nagyon megörültem. Apuval el is nyammogtunk a gumicukron, hiszen ő is nagyon odavan a savanyú cukrokért, mint én.
A következő héten a minoros záróvizsgám után Valennal találkoztam és tartottunk egy kis csajos délutánt egy fincsi fehércsokis forró csoki mellett.
Mindent jól kitárgyaltunk, még a kevésbé publikus témákat is, amiken jókat nevettünk, hiszen nem minden esetben sikerült a megfelelő hangerősséget tartani.
A következő nap mikor hazaértem egy kis csomag fogadott egyenesen Japánból. Kao karácsonyi ajándéka kicsit előbb érkezett meg, mint tervezte, de nem is jöhetett volna jobbkor. Az a sok jóság ami benne volt. Még egy kis Kit Kat és más ízű gumicukor! Én mondom, ezek a gum
icukrok valami elképesztően jók! Ezt előadtam később Hisának is, és ennek örömére kaptam egy másik csomagot, megint egy más ízben. ヽ(*≧ω≦)ﾉ
Kipróbáltam még valami puffasztott talán rizses dolgot, ami szójaszósz ízesítésű és Hisa nagyon szereti, nekem viszont annyira nem jött be. Olyan furcsa utóíze van. Azon kívül viszont nem olyan rossz.
MEgint a következő héten Linával találkoztam, akivel az este beültünk a Bububa kicsit teázni az újdonsült kedvenc plüssállatommal, amit Linustól kaptam ajándékba. Most már nekem is van Rilakkuma plüssöm! (✪㉨✪) A Bubu tea mellé Lina rendelt magának Udont, majd együtt sushiztunk egyet.
Ezzel a Karácsony előtti időszak le is zárult. Innen már egy másik poszt fog következ
Nemsokára megint jelentkezem! Addig is legyetek jók és egyetek finomakat!
ni. Remélem mindenkinek jól telt a sünet és újult erővel vág neki az idei évnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése