Kevés idő, sok tanulnivaló

Sziasztok!!!!

Sajnos az elmúlt időszakban megint nem nagyon volt időm blogot írni, ugyanis lázasan,
vagy legalábbis magamhoz képest egész időben elkezdve tanultam a japán mellékszakos záróvizsgámra és a japán nyelvvizsgára. Én minden tőlem telhetőt megtettem. A záróvizsgára már 1 hónappal ezelőtt elkezdtem tanulni, mert tudtam, hogy a December 9.-e nagyon hamar eljön majd, nemhogy még a 7.-e (Az már mellékes, hogy kb 3 héten keresztül ugyanazt a szöveget néztem, és a többi 30 valahány még ott várta, hogy megtanuljam... Azok a fránya kanjik nem igazán akartak a fejembe menni. ^^")...


Tudom, nem a legjobb hozzáállás, de ismerve magamat tudtam, hogy én egyszerre kettő ilyen kaliberű vizsgán nem tudok átmenni, így a nyelvvizsgára nem igazán készültem. Úgy érzem az egyetem elvégzése most sokkal fontosabb mint a nyelvvizsga megszerzése... Persze most is az utolsó napokban jöttem rá, hogy igazából semmit nem tudok (csak azt az egy szöveget, de azt már nagyon jól), így kicsit kapkodva és kétségbeesve kezdtem el egymás után olvasni a japán szövegeket, közben megpróbálva megjegyezni legalább a kanjik olvasatát és jelentését, ha már leírni nem tudom őket. Szerencsére tartották bennem a lelket többen is, de legfőképpen Klaudia (ő is minoros japános, csak egy fél évet Erasmuson volt Hollandiában, így csúszik), aki nemcsak átküldött nekem két hiányzó szöveget, de mindig remek ötletekkel állt elő, amik kicsit valahogy mindig feldobtak, és ösztönöztek, hogy nekem is sikerülhet.

A nyelvvizsga előtt sikerült olyan 2-3 órát aludnom azért. A nap nagyon jól kezdődött. Kirát teljesen kiakasztottuk, hogy azért legalább a regisztrációs szám kéne, és ezért elhoztuk a kis lapot, amit a jelentkezésnél kaptunk, ugyanis ő otthon hagyta. Kata ennél lazább volt. Ő sem hozott el gyakorlatilag semmit, de nem izgatta, szívbaj nélkül megoldotta az ügyet. Mint utólag kiderült Kirának is sikerült levizsgáznia, de egyikünk sem érzi valami jónak az eredményét. Nem baj. Jövőre megint próbálkozunk! (^o^) Remélem azért Valennak jól ment az N2. Nekünk az N3 túl nagy falatnak bizonyult... 

A nyelvvizsga után egyből hazajöttem, de muszáj volt pihennem kicsit, mert teljesen agyleszívottnak éreztem magam. Utána pedig tanulás vakulásig. Na jó. Nálam ez nem megy. Én egyszerűen nem bírok fennmaradni többször huzamosabb ideig. Ígyis sikerült elaludnom a vizsga előtti napon. De most nem pánikoltam. Tudomásul vettem, hogy nem tudom az anyagot, de ezt legalább meg lehet ismételni. A tanulást az is hátráltatta, hogy egy idő után valahogy mindig azon vettem észre magam, hogy fényképezőgépeket nézegetek az interneten. ^^" 

Maga a dolgozat nekem elég nehéz volt. Még a helyettesítsük be a szavakat a szövegbe, fordítsuk le az ismert szöveget és a nyelvtani rész egész jól ment, viszont az írd át a hiraganával megadott szót a szövegben kanjira és fordítva feladat nem ment. Az olvasatok leírása sokkal jobban ment, bár elég sokszor fordult elő az "oh igen. Ismerem ezt a szót. Az jelenti hogy ..., de hogy hogyan olvassuk ki.... Na, azt nem tudom!" helyzet... A kanjik leírása pedig egyszerűen katasztrófa volt... ( ≧Д≦) Azért reménykedtem benne, hogy elérem valahogy a 60 %-ot, és nem kell megismételnem, mert éreztem, hogy nem tudok többet tanulni. Most egy darabig biztos nem.

Aztán csak vártam és vártam... Egészen addig, amíg csütörtökön ráírtam Klaudiára, hogy ő tud-e valamit, amire az első reakció a "ja neked nem szóltak??" volt. Mint kiderült, a másik 3 ember, akikkel a dolgozatot írtuk, kaptak a tanárnőtől egy üzenetet, hogy nem lett elég jó nekik, és csütörtökön már mehetnek is javítani, ami nem valami sok idő a tanulásra. Mi ketten nem kaptunk semmit, így logikusan arra a következtetésre jutottunk, hogy mi átmentünk!!!! Hát é amikor et elolvastam könnybe lábadt a szemem. Tudom ez nem egy nyelvvizsga, és ezen azért mindenki átmegy, de ahogy én éreztem magam és a teljesítményem... Na meg az a tudat, hogy elsőre sikerült, és nem kell elmennem javítózni, pedig már azt hittem. Annyira boldog lettem. Nem nagyon akartam elhinni a dolgot. Többször ellenőriztem a Neptunomat és az emailemet is, de semmi.

Update: 

"Tájékoztatjuk, hogy MAGYAR (BMR-MAJ) képzésén, 2014/15/1 félévena 'BJPM 3099-Mellékszakos záródolgozat' tárgyhoz tartozó Aláírás eredményére Aláírva (Bejegyzés dátuma: 2014.12.14.) lett beírva 2014.12.14. napon!"

Most már tényleg elhiszem, hogy nem csak elfelejtettek nekem üzenetet küldeni. ＼(*T▽T*)／


A záróvizsga utána napon találkoztam Gergővel a Westendben, és elmentünk fényképezőgépeket nézegetni. Végre nem csak az interneten böngésztem, hogy melyik gép mit tud, de élőben is megcsodálhattam a szebbnél-szebb gépeket. Végül sikerült döntenem, és egy kisebb probléma megoldása után sikerült megvásárolnom a kiszemelt fényképezőt, amit bár még mindig nem tudok teljesen kezelni, nagyon szeretek. Ugyanolyan gépet vettem, mint amilyen Gergőnek is van, csak éppen nem fekete, hanem fehér színben. *-*

Nagyon sok minden más is történt, amit szeretnék leírni, de ezek már egy következő posztban lesznek majd olvashatóak. A kulcsszó: enni.