Új érzések, új tapasztalatok

Üdv ismét! ^~^

Néha hihetetlen az idő múlásának sebessége. Amikor boldogok vagyunk és jól érezzük magunkat, szinte eltűnik, mintha az a pár óra csak illúzió lett volna, és helyette csupán csak pár perc adatott meg nekünk, néha pedig bármennyire is próbáljuk meg lefoglalni magunkat, várjuk, hogy végre elteljen pár nap, szinte moccanni sem akarnak a mutatók. Pontosan ezt érzem most. Igazság szerint még sosem voltam szerelmes egészen mostanáig. Normális kapcsolatom sem volt nagyon, és most úgy érzem az idő foglya vagyok, aki csak nevetve bámul rám a távolból.
Nem hittem volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki, aki igazából csak másfél óra távolságra van tőlem, mégsem láthatom. De van ilyen. Sajnos az iskola mindenkinek megnehezíti az életét, főleg ha azt jó eredményekkel akarjuk elvégezni, vagy éppen egy szigorú rendszer szenvedő alanyai vagyunk, akik még az elégséges jegyért is vért izzadva küzdenek. El sem tudom képzelni milyen nehéz lehet egy orvosi egyetemen tanulni, főleg úgy, hogy az oktatás egy, az anyanyelvedtől eltérő nyelven folyik. Persze valaki könnyebben veszi az akadályokat, mert egyszerűen olyan tudással áldotta meg őt az Isten, de vannak kevésbé szerencsések is, vagy éppen csak normális emberek. A tudás nem hullik csak úgy az ölünkbe. Pedig milyen jó is lenne, ha a tananyagot egy pillanat alatt be lehetne táplálni az agyunkba. Nem kéne annyit a könyv felett roskadnunk, néha el-elszundikálva, hogy végül úgy menjünk be egy vizsgára, hogy még mindig felkészületlennek érezzük magunkat. 

Nos. Én most várok. Amellett, hogy én is próbálok tanulni, ami a kanjikra nézve néha szinte reménytelennek tűnik. Az a baj, hogy az ember könnyen hozzászokik a jóhoz. Megszoktam a kis rendszerünket, hogy a barátommal egy héten legalább egyszer tudok találkozni, ami az elmúlt hétvégén megduplázódott, viszont eme mámoros boldogság után fájdalmasan érintett a tény, hogy most bizony másfél hétig még szinte beszélni sem tudunk majd egymással egy nagyon nehéz vizsga (Anatómia) előre hozatala miatt. 

Tudom, eddig nem nagyon írtam a barátommal való közös programjaimról, pedig volt egy pár. Ha valakit ez érdekelne, szívesen mesélek róla. ^^ Nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok Hisának, hogy ennyire szeret engem és törődik velem. Szerintem ennyire még egyszer sem figyelt rám senki. Olyan aranyos gesztusokat kapok tőle, ami eddig szinte csak az álmaimban történhetett meg, de most valósággá vált. Rengeteg új tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam már az elmúlt 1 hónap alatt is. Némelyik érdekes volt, némelyik megható, iszonyúan kedves, vagy éppen rettentően vicces a számomra. Azért a kulturális különbségek néha egészen tapasztalhatóak, amit én egyáltalán nem bánok, hiszen az ember ezek által is csak gyarapszik. 

Neki hála új embereket is megismerhettem, vagy éppen egy már ismert személlyel is találkozhattam, akivel viszont még egy szót sem váltottam ezelőtt. Olyan jó érzés, hogy a körülöttünk lévő emberek elfogadják a kapcsolatunkat. Az én barátaim sincsenek rossz véleménnyel róla, és az ő barátai is meglepően kedvesek velem. 

A hétvégén, szombaton például a társulati próba után, - ahol egy új musical, A vörös malom első próbáját tartottuk - elmentem találkozni Hisával, majd elkísértem egy foci meccsére, ahova az egyik idősebb diák hívta meg, aki nem mellesleg a japán focicsapatuk kapitánya. Persze ez a meccs most nem a japánok között zajlott. Voltak magyarok, brazilok, németek, belgák.... Elég sokszínű társaság. Hisa eredetileg kapus, de eleinte úgy tűnt nem ebben a posztban fog a pályára állni, de az első félidő után, kétgólos hátránnyal végül mégis átvette a kapusi posztot az előző magyar fiútól. Hát nekem a második félidőben tátva maradt a szám. Nagyon ügyes volt!!! Olyan helyzeteket védett ki, hogy csak néztem. Yoshi san, a már említett japán focicsapat kapitánya is nagyon jó játékos. Még a csapat magyar tagjai is mind elismerően beszéltek róla. Sajnos a maccset nem nyertük meg, de végül sikerült egyenlíteni! (^∇^) Igaz, hogy a kispadon ülve szinte jéggé fagytam, és még a barátom jó meleg pulcsija, és Yoshi san kabátja sem tudott segíteni ezen az állapoton, de nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy elmentem!

A meccs után mivel nagyon éhesek voltunk, így hárman elmentünk vacsorázni a Pata Negra étterembe. Annyira tele volt a hely, hogy azt hittem le se tudunk majd ülni. Szerencsénre egy pici asztal pont megüresedett, így odazsúfolódtunk hárman. Mivel mi Hisával nem ismertük a helyet, Yoshi san viszont régebben már többször járt ott, ő rendelte a fogásokat, mi pedig jó étvággyal elfogyasztottuk azokat. ( ・ω・) Ha jól emlékszem kacsmellet ettünk, majd valami nagyon finom spenótos dolgot és kolbászt. Mindemellé persze járt a bagett is, és vörös boros Sangriát kortyolgattunk szomjunk oltására. Yoshi san megállapította, hogy az én japán tudásom körülbelül azon a szinten lehet, mint az ő magyar tudása. Sok mindent megértek, és azért beszélni is tudok valamennyire, de nem a legjobban. Ő már 6 éve itt tanul Budapesten, és én mondom, nagyon ügyes magyarból!

A vacsora után még egy pár buszmegálló erejéig együtt voltunk, majd Yoshi san elbúcsúzott tőlünk, és ketten maradtunk. Még sétálgattunk kicsit a Deák tér környékén, ahol egyre több karácsonyi dísz kinn van már, majd a metróra ülve elmentem Gergőhöz. Nagyon fáradt voltam, de így is csak éjfél után feküdtem le. 

Másnap a gyülekezeti Istentisztelet és ebéd után ismét találkoztam barátommal. A Hősök terére mentünk, majd a Vajdahunyad várhoz, ahol csináltam pár nagyon szép képet a telefonommal, majd visszamentünk barátom lakására, ahol elmondása szerint nagy rumli volt. Nos.... Nem... Ne higgyetek neki! Hazudik! XD Átnéztünk pár problémás részt a magyar könyvében, majd ettünk fincsi matchás kit katet. *-* Mindig is meg akartam kóstolni, és most végre ott volt, és áááá. Nagyon finom~~~. Mindezt Harukának köszönhetem, az egyik japán lánynak, aki szintén a nyár eleji csoporttal érkezett Magyarországra, és emlékezett rám. Örült, hogy összejöttünk Hisával, így jókívánság gyanánt adta a kit-katet neki, aki megosztotta azt velem, mert tudta, hogy nagyon szeretném megkóstolni.（人´∀`*）

Azért találkoztam vasárnap is a barátommal, mert megbeszélte Harukával, hogy hárman elmegyünk vacsorázni. Haruka szeretett volna megint találkozni velem, aminek nagyon örültem, bár előzőleg egy szót sem beszéltünk egymással. Mikor végre találkoztunk vele kicsit elnémultam. Haruka olyan szép, hogy kicsit kellemetlenül éreztem magam mellette. ^^" Egy indiai curry étterembe mentünk, ahol rajtunk kívül még nem volt senki. Azt hiszem túl korán értünk oda... Elég hosszú ideig tartott nekünk, lányoknak kiválasztani, hogy mit rendeljünk. Hisa persze nem gondolkodott annyit.. A legcsípősebb curryt kérte. Én úgy hallottam, hogy a japánok nem szeretik a csípős ételeket, de ő és Haruka is azt mondták, hogy szeretik, így most már nem tudom mit gondoljak. A vacsora közben sokat beszélgettünk. Kicsit még magyarul is tanítottam őket, hogy például mi a különbség a köszönöm és a köszönjük között. 

A vacsora után visszamentünk a Deákra villamossal, ahol sok gondolkodás után vettünk egy árusnál forralt bort, ami mint kiderült, nem volt éppen a legjobb... Mondtam is nekik, hogy ennél azért vannak sokkal finomabbak is ám. Még beszélgettük egy háromnegyed órát, többek között a számolási módszerekről, egyes városok népességéről és arról is, hogy mióta ismerik egymást, és hogy Haruka milyen fiúkat részesít előnyben. Ezután el kellett indulnom, hogy elérjem a következő vonatot. A villamoson kaptam egy üzenetet Hisától, hogy nagyon sajnálja, de nála maradt az esernyőm. Olyan aranyos, hogy mindent megköszön, vagy mindenért bocsánatot kér, még ha nem is az ő hibája. ❤

Ez csak egy hétvége volt a sok közül, és csak két program az elmúlt időszakból. Olyan, mintha a világ kicsit jobban megnyílt volna, de még mindig nagyon sok dolog áll előttem,előttünk. Nagyon sok tervünk van, amik mind arra várnak, hogy megvalósítsuk őket. 

U.i:

Rilakkuma szeretetem egyre csak nő és nő. Nemrég sikerült a Line-omra is letölteni egy Rilakkumás témát, amit azóta is imádok. *-* 

Ennek okán lepődjetek meg, ha majdnem minden posztomban lesz egy Rilakkumás kép. ^^"