Hidd el!

こんにちわ皆さん！

Ismét jelentkezem! Az egyetem végéhez közeledve egyre elfoglaltabb vagyok. Az elmúlt hetekben a szakdolgozatommal folytattam csatát, melyet végül megnyertem. Nem mondom, hogy ez életem műve, hiszen nem vagyok teljesen megelégedve a dolgozatommal, de ahhoz képest, hogy az egészet körülbelül 1,5 hét alatt írtam meg, egészen jó teljesítménynek vélem. Viszont biztos vagyok benne, hogy legközelebb időben nekiállok a dolgoknak, bármiről is legyen szó. Azok az éjszakába nyúló, sírással teli időszakok egyáltalán nem fognak hiányozni. Úgy érzem az elmúlt hetekben kicsit megtörtem. Nem tudtam semmire koncentrálni. Rosszul voltam a kialvatlanságtól és érzelmileg is instabillá váltam. Volt, hogy csak úgy elkezdtem sírni a vasútállomás felé sétálva. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy azért sikerült leadnom.

Én kis naiv persze azt hittem most már lesz időm tanulni a minoros záróvizsgára, és a japán nyelvvizsgámra is, azonban kicsit elszámítottam magam... A gyomorgörcs és a stressz kezd visszatérni. 1 hónapom sem maradt, hogy felkészüljek. Persze tisztában vagyok vele, hogy mire vagyok képes, így nem is ringatom magam álomvilágba. Számításaim szerint a nyelvvizsgán nem fogok átmenni, de gyakorlásnak jó lesz. Mindenképpen elmegyek rá, hogy megnézzem hogyan is néz ki az egész, és legközelebb mire kell majd nagyon odafigyelnem. Addig is kívánjatok szerencsét, hogy az elmúlt két év összes eddig vett szövegét és az azokban előforduló kanjikat meg tudjam tanulni 9-éig. ^^" 

Persze a bejegyzés célja nem a panaszkodás volt. Szeretném, ha ti is velem örülnétek és izgulnátok, ezért szeretnék veletek megosztani pár dolgot, amik meghatározóak lesznek a későbbiekben is, hiszen még sokat olvashattok majd róluk. 

Olvashattátok már, hogy egy olyan gyülekezetbe járok, ahol koreai a lelkész és a felesége. tavaly említettek nekünk, a húgommal egy érdekes dolgot, ami idén véglegesedett, és most már biztosan meg fog valósulni. Ez nem más, mint egy út Dél-Koreába! A tagok közül 6-an részesültünk ebben a hatalmas örömben, hogy jövő nyáron Koreába utazhatunk. A fő teendő a kinti gyülekezetek meglátogatása és az Istentiszteleteken való szolgálat, hiszen ők lesznek azok, akik a kinn tartózkodásunk alatt támogatni fognak majd minket. Ők adnak nekünk szállást majd arra a pár hétre, amit Koreában töltünk. Persze ezen kívül rengeteg tervünk van. Nagyon sok helyet meglátogatunk majd, mind Szöulban, mind Szöulon kívül. Még Jeju-ra is elmegyünk majd Tanár úrékkal. Gergővel és Andival úgy gondoltuk, ha már kinn leszünk, miért ne maradjunk ott még egy kicsit, így az eredetileg tervezett 3 hetet, mi 4-re bővítettük. Terveink szerint barátoknál fogunk lakni a plusz egy hét alatt. Azért merem ezt leírni, mert két héttel ezelőtt, sok probléma után megvettük a repjegyeket. Az Emirates légitársasággal utazunk majd Szöulba Dubai-on keresztül. Olyan hihetetlen az egész. Persze vannak rosszakaróink is, akik csúnya pletykákat terjesztenek rólunk, mint például az, hogy milyen szánalmasak vagyunk, hogy már most tervezgetünk, hogy mit szeretnénk kinn csinálni. Nos. Az ilyen embereket egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Nem éri meg, hogy foglalkozzam velük, vagy hogy felidegesítsem magam rajtuk. Egyetlen bánatom az egésszel kapcsolatban az, hogy így el kellett halasztanom a Japánban tanulásomat. Nem tudom emlékeztek-e még rá, de írtam, hogy szeretnék kimenni nyelviskolába, de ez meghiúsulni látszik. Nos az ok nem más, mint ez az t Koreába. Ott leszek egy karnyújtásnyira álmaim országától, és nem tudok majd átmenni. T-T De ott leszek Koreában! Mostantól mindig beszámolok majd az útra való felkészülésről vagy fejleményekről, amivel kapcsolatban bármilyen tanácsot szívesen fogadok! 

A koreai úton kívül egy másik hihetetlen dolog is történt velem. Ez a számomra még mindig hihetetlen dolog pedig nem más, minthogy egy fiatal, japán fiú teljesen elvarázsolt. Most is mosolyognom kell, ahogy ezeket a sorokat írom. Pár hónappal ezelőtt ugyanis rá kellett jönnöm, hogy az európaiak számomra sokkal vonzóbbak, mint az ázsiaiak. A sors azonban nem ezt az utat szánta nekem. Augusztusban a japán iroda általi munkám során, amiről már szintén beszámoltam egy korábbi bejegyzésemben, ugyanis megismerkedtem VELE. Vele, aki egy hónapja már a párom. El nem tudom mondani mennyire szerencsésnek érzem magam. Nem tudom hogyan, de sikerült egy olyan japán fiúval találkoznom, aki elhiszi, hogy van Isten, és a gimnáziumban még Biblia órái is voltak. 1 évig egy kisebb zenekar énekese volt, és nagyon szereti a sportokat, főleg a focit. Minden egyes találkozásnál érezteti velem, hogy fontos vagyok neki, és mindig nagyon udvarias. Szinte már túlságosan is aranyos. Néha nem is tudom elhinni, hogyan lehet valaki ilyen, és hogy mit tettem, hogy engem választott. Nagyon hálás vagyok az égnek, hogy találkozhattam vele, és hogy van nekem. Most is itt pityergek, annyira hihetetlen az egész. Az élet szép. Eddig is az volt, de most új színekkel gazdagodott a körülöttem lévő világ. Hihetetlenül boldog vagyok, és remélem ti is azok vagytok, akik ezeket a sorokat olvassátok. 

Legyen szép napotok! Hamarosan újra jelentkezem! *^o^*