Először is elnézést kérek tőletek, amiért nem írtam semmit az elmúlt időszakban. Úgy gondoltam újraélesztem a blogom, mert szeretem, de a terveim mostanában nem mindig jönnek össze.
Őszinte leszek, mert nem szeretnék, és nem is szoktam hazudni. Nem is lenne értelme. Azért vagyok itt, hogy leírjam mi van velem, hogy hogyan érzek. Az elmúlt időben habár eleinte nem vettem észre, sötét felhők kezdtek gyűlni fölém. Ezeket a felhőket még a szinte szemet vakítóan ragyogó fénysugarak sem tudták megállítani, és az elmúlt napokban végül elértek hozzám.
Én, aki mindig mosolyog és nevet, most szorongok és remegek. Eddig erősnek mutattam magam, és elhittem, hogy az vagyok, de kiderült, hogy ez nem teljesen igaz. elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy minden túl sok. nem bírom tovább. A húgom szerint ez már beteges, és nem is érti, hogy én miért vagyok ennyire rosszul, mikor nem lenne okom rá, ez viszont már majdnem a depresszió határait súrolja.
A csúcspont a tegnapi napon volt. a társulat egy része hivatalos volt Danihoz (a társulat vezetőjéhez) egy kis kerti sütögetős batyus bulira. Mivel nem volt éppen a legjobb idő, reggel mi is úgy indultunk el otthonról, hogy esett az eső, majdnem nem lett belőle semmi, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy találkozunk. Mivel időben elindultam a gyülekezetből, olyan 10 perccel 14 óra előtt már ott is voltam Daniéknál. Beszélgettünk, amíg a többiek meg nem érkeztek, aztán tüzet raktunk, és jókat nevettünk, bár még mindig kevesen voltunk. Teljesen füst szagú lettem, amit még ma is érzek, mert hajat mosni már nem volt erőm az este. aztán elkezdett esni az eső. Én egyből fölszaladtam, és inkább segítettem Mariannak (Dani menyasszonya) rendet rakni Dani szobájában. Az egyik jó barátomnak, Gergőnek és az esernyőmnek hála a tűz megmenekült, és végül csak sikerült ez a szalonnasütögetés. Mikor már mindenki megérkezett, énekelgettünk, ittunk és jól éreztük magunkat. Minden jó volt.
A probléma az, hogy az elmúlt napokban valamiért eléggé ideges és instabil vagyok. Érzékenyebben reagálok a velem kapcsolatos viccekre és megjegyzésekre is, valamint még mindig nem sikerült túllépnem egy személyen, aki szintén ott volt a sütögetésnél. Az illetővel az a legnagyobb probléma, hogy míg azt hittem, tetszem neki, és minden jól alakul, kiderült, hogy a társulatból egy másik lánynak is ugyanolyan szép szövegeket mondott, ugyanúgy elhívta őt is sok helyre, és meg is csókolta. nem tudom ti hogyan reagáltatok volna erre, de nekem nagyobb a büszkeségem annál, hogy az ilyeneket elviseljem. Eldöntöttem, hogy nem kell. Nekem ez nem kell. A baj az, hogy ő volt az első olyan fiú már évek óta, aki iránt bármilyen vonzalmat is éreztem. a barátaim azt mondták na is beszéljek vele, hagyjam a francba, mert az ilyenekkel nem szabad foglalkozni. Ezt viszont nehéz kivitelezni. Még most is rosszul esett, hogy láttam a próbán és a sütögetésen is őket. Azt hittem könnyebben fog menni, de tévedtem. az elmúlt sok évben nem volt senkim. Nem voltam még szerelmes sem. eddig egy barátom volt, ő is csak 1 hónapig. Nem találtam szinte senkit, aki megfogott volna. Lehet naiv vagyok, és sebezhető, lehet, hogy csak tényleg szerelmes akarok lenni. És zavar, hogy úgy érzem, most tudtam volna.
Így az eddig felgyűlt kisebb problémáim, mint az, hogy a húgommal hogyan beszélünk, vagy hogy apu mennyire fel tud idegesíteni, hogy mi történik körülöttem, hogy másokat mindig előrébb teszek magamnál, és ez most elérte maximumot. csak ültem Daniéknál a konyhában, míg a többiek lenn voltak (nem mindenki), és sírtam. vagyis sírva nevettem, mert azt szoktam. Aztán persze az illető is feljött, mert hogy a kutyájában, akit elhozott magával, kullancsot találtak, és ő is nézett, hogy mi van. Ők még nem láttak így engem. Nem szeretem, ha mások így látnak. Én erős akarok lenni. Mindezek után eldöntöttem, változtatnom kell a dolgokon. Az elkövetkezendő hetekben nagyrészt magammal fogok törődni, azzal, amit szeretek csinálni és nem másokkal. Végre szeretnék én lenni az első. Legalább magamnak.
Ma is úgy keltem, hogy éreztem a szorongást, és még mindig remegek egy kicsit. nem szeretnék depressziós lenni. A húgom felhívta rá a figyelmem, hogy vigyázzak, mert több tünet is stimmel. Nem mehetnek így tovább a dolgok. Még ha hülyeség miatt is borultam ki, akkor sem. Úgy döntöttem leírom ezt nektek, mert valaki azt mondta nekem nemrég, hogy nem szégyen arról is írni, ha valami bánt. Nem vagyunk mindig boldogok. Vannak előttünk akadályok, amiket mindannyian máshogyan veszünk. Fel fogok állni, mert fel tudok állni. De változtatnom kell. És ezt nem halogathatom tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése