Trinity College, St Stephen's Green, Temple Bar

(2012.07.30)


Hi!

Reggelire

Miután reggel nagy nehezen felkeltünk, beletörődve feladatunkba, lassan levánszorogtunk a szemközti kisboltba, hogy valami reggelire elfogyasztható ételt szerezzünk magunknak. A boltban eleinte csak álltuk, néztük az embereket, akik céltudatosan, vagy legalábbis hozzánk képest céltudatosan vásároltak. Úgy döntöttük valami pék terméket veszünk, így mi is beálltunk a sorba a meleg árukhoz. Hogy ne nézzenek teljesen hülyének minket, gyorsan kiválasztottunk két dolgot, és a mutogatós "I want that and this" módszerrel próbáltunk sikerre jutni. Másodszorra meg is értette a hölgy, hogy mit szeretnénk, így már a becsomagolt reggelinkkel álltunk a kasszához, gyorsa fizettünk, köszöntünk és jöttünk vissza.
Hét, reggelire megfeleltek. A kisebbik pék áru igaz sokkal finomabb is volt, és drágább is, de nem baj.

A kis "tó"

Reggeli után én leültem megírni az első blog bejegyzésem, miközben bekapcsoltuk a tv-t, hogy azért az olimpiából is lássunk valamit. Viccesek, vagyunk, mert ha nincsenek magyarok, de ázsiaiak ige, akkor persze, hogy nekik szurkolunk.
Mindezek után, gyorsan ebédeltünk, majd elindultunk várost nézni. Nagyon szép idő volt. Sütött a nap, nem volt olyan hideg.... Tökéletes kirándulós idő. Ferkó a térképe bejelölt nekünk néhány látnivalót, de tanácsként azért megjegyezte, hogy egy nap csak 2-3 dolgot nézzünk meg, mert azért nem olyan nagy ez a város, és mit csinálunk majd péntekig. Szót fogadva csak két célállomást tűztünk ki. A Trinity College-t, és a St Stephen's Greent.

Útmutatás

Az útikönyves térképpel a kezünkben sétáltunk, mikor egy férfi megkérdezte mit keresünk. Andi hirtelen úgy lefagyott, hogy angolul kérdeznek tőlünk, hogy elfelejtette, de sikerült kimondania, hogy a hídhoz, aztán a térképen megmutatta neki, hogy a Trinity College-t keressük. Útbaigazítónk kedvesen mondta, hogy menjünk tovább, és a következő hídon menjünk át, majd forduljunk jobbra (ezt a jobbra fordulást később valahogy elfelejtettük...). A hídhoz érve még vissza is fordult, és mutatta, hogy menjünk át. Ezt a pillanatot véletlenül pont le is fényképeztem. xD
Eltévedni nem mondanám, hogy eltévedtünk, bár igaz, hogy egy darabon nem találtuk hol vagyunk, ez azonban nagyon hamar megoldódott.

Bejárat

Óratorony

A Trinity College-t a 16. században, és ez Dublin leghíresebb oktatási intézménye. Néhány épületet meg is lehet tekinteni, de a legnevezetesebb ezek közül is a könyvtár, ami több mint 4 millió könyvnek ad otthont, de ezek közül is a legértékesebb Kells könyve (Book of Kells). Mi az épületeket csak kívülről csodáltuk, miközben egy csoportot követtünk. Ez történik, ha nem tudjuk merre kéne mennünk. xD A csoporttól leszakadva végül egy fiút kezdtünk el követni, aminek az lett a vége, hogy elhagytuk az épületeket, és végül őt is, hogy tovább folytassuk utunk a St Stephens Green felé. Végigmentünk a Grafton streeten, ami Ferkó szerint olyan, mint Budapesten a Váci út. Sok ember, sok bolt, sok utcazenész. Én így jellemezném. ÉS emberek, akik nagy táblákat tartanak, melyek különböző boltokra hívják fel a figyelmet.

A St Stephens Green egy nagyon szép, és nagy park. A park közepén egy gyönyörű tér van tele virággal, és két szökőkúttal. Nagyon sokan voltak, ültek a zöld füvön, a padokon, vagy sétáltak mint mi. Itt egész sok időt eltöltöttünk. Amikor az egyik szökőkútnál ültünk, odajött egy férfi, és elkezdte kiszórni a vízbe dobált érméket. Persze nem az összeset, de 10-15 db-ot biztos kiszórt. Egy kisfiú előtte próbált kivenni egyet, szóval ő nagyon örült neki. Olyan aranyos volt, ahogy felvesz egy érmét a földről, és apukája után rohan kiabálva, hogy: "Dad, dad, dad! I got a coin, coins!". Vagy valami ilyesmit. *-*

Hazafelé még benéztünk a Disney boltba, mert hogy olyat mi még nem nagyon láttunk, meghallgattunk pár utcai zenészt, szobrokat fényképeztünk a Liffey partjánál, és végül kénytelen voltam felvenni a kabátot, mert beborult, és kezdett hűvös lenni.

Ennek az egész napos jövök-megyeknek, hogy az Olimpiából nem sokat látunk. Persze, amikor itthon vagyunk nézzük, de utána mindig menni kell valahova. Tegnap este például bevásárolni mentünk, hogy péntekig legyen mit ennünk, majd itthon megvacsoráztunk, és indultunk tovább a Temple bár felé (így nem láthattam a japán férfi talajtornázók utolsó állomáson nyújtott teljesítményét...).
A temple bár mind külföldiek, mind az itteniek kedvelt területe. Sok kávézó, bár, pub és színház található itt.
Be is néztünk néhány ír pubba, tehát az egyik bejáraton be, a másiko ki. Végül a kicsit arrébb lévő Porter Hous-ba mentünk, mert Ferkónak ez a kedvence. Nem szeretem az alkoholt, nem is iszom alkoholt, de gondoltam hamár itt vagyok, akkor megkóstolok pár helyi alkoholos italt. 

Epres sör

Kóla, Bulmers...

Úgy volt, hogy veszünk Guinness sört, mert az az írek kedvence, de mivel a Porter Hous-nak van saját söre, így nem árusítanak, viszont elvileg a saját sörük hasonló a Guinness-hez (sajnos ezt nem tudom alátámasztani, de ezt mondta Ferkó). Hát a sör így sem lesz a kedvencem. Mivel nem vagyok sörszakértő, csak a következő megállapításokat tettem: barna sör, keserű (nekem talán túlságosan is, és olyan volt  az íze mint a kávészemeknek. Enyhén. Andi szerint élesztő íze volt. xD), de nagyon szép volt a habja. Nagy megállapítások. Igen, tudom... Ferkó Bulmers-t ivott, amit mi is megkóstoltunk. Ez az ír Cider/Cyder. Almás sör. Ez is nagyon népszerű itt Írországban. Nekem jobban ízlett, mint a barna söröm...Miután megittuk, Ferkó vett epres sört, ami vitte a pálmát. Számomra legalábbis. ^^" 

Porter House: zeneee

A hely amúgy tetszett. Jó volt a zene. De ahogy láttam, elég sok bárban/pubban van élő zene. Nagyon jó volt. Zárás után azt hittem megyünk haza, de még bementünk a szemközti bárba is. xD Kóla ligh-ot ittunk, és chipset ettünk, aztán vártunk 1-2 órát Ferkóra, ami alatt majdnem elaludtam. Végül mivel elkezdett esni az eső, taxival jöttünk haza. A sofőrünk egy ázsiai férfi volt (Andiiii xD). Lehet furcsán nézett, hogy magyarul beszélünk, aztán angolul, aztán megint néhány magyar szó... Vicces volt. 

Egyéb megjegyzendők:
-Andi azóta sem tudja megszokni a jobb kormányos autókat, és a balkéz-szabályt.
-A zebra itt nem csíkos, de kedvesen felhívják a figyelmedet, hogy honnan jöhetnek autók.
-A gyalogos átkelőhely jelzőlámpáin van sárga. Néha nagyon gyorsan vége van a zöldnek, és utána a sárga kétszer olyan hosszú. Bár ahogy észrevettük, az embereket itt nagyon nem érdekli, ha piros van. Szépen átsétálnak, ha nem látnak autót, vannak akik még akkor is, ha látnak. Bár az már átfutás. 
-A zebránál a jelzőlámpa folyamatosan pittyeg. Amikor piros van, akkor lassan, aztán van egy átváltó hang, és utána a zöld erejéig gyorsan.
-A lakótömb liftje beszél. (Doors opening, Doors closing, Please select your floor....)

Helyi járat

-Kétemeletes buszok a közlekedésben
-Bicikli kölcsönzés. Válthatsz 2 napos, vagy hosszú időtartamra szóló jegyet is. A bicókat csak le kell tenni egy állomásnál, ahol van hely, nem muszáj ugyanoda visszavinni.